Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
90 Pester felment és azonnal visszatért az üveggel. Dr. West minden további szó nélkül elhagyta a házat. A kis doktor rosszul aludt az éjjel. Álmaiban folyton váltakoztak elette az arcok, Austin Arnold, a felesége és Pester, de valamennyiről egy és ugyanaz az irtózatos kifejezés volt olvasható: a gyilkosság. Égett a vágytól — bár remegett a pillanattól — hogy megkérdezze Arnoldot: — Miért ad arzenikumot a feleségének? És azon esetre ha a férj tagadni fogja és az asszony is tagadni fogja, hogy mentse meg az életet, amely bár oly láthatólag az enyészet utján halad ? Különböző ürügyek alatt látogatását délig halasztotta; midőn belépett az előcsarnokba, Pesterrel találkozott, ki egy tálcával a kezében jött le a széles lépcsőn, mely a Hallba nyílt. Az orvos láttára megállóit és — mint ez látni vélte — egy különös pillantást vetett rá. Az orvos intett neki és Pester letéve a tálcát egy tölgyfa asztalra, követte őt az ebédlőbe. Az orvos betette utána az aitót. — Megfogadta parancsomat? — kérdezte az ápolónőtől? — Igen uram; — felelte amaz nyíltan az arcába nézve. — Megmondta Mr. Arnoldnak, hogy mit parancsoltam önnek? — Igen uram; ismételte Pester. — És mit mondott! — A nő kiegyenesedett, mintha az orvos valami tisztesség ellenes dolgot kívánna. — Ön szereti úrnőjét, nemde? mondá a doktor. A nő lehajtotta a fejét és ajkai vonaglottak. — Akkor hát segítsen nekem, nem hogy ellenemre dolgozzék. Mit szólott a gazdája? ■ - Egy szót sem uram. Megfordult és elhagyta a szobát. — Hol van most? — A dolgozó szobájában. Az orvos összerezzent. Nagyon is tudatával bírt az aljasságnak, hogy a házigazda háta mögött kérdezze ki a cselédjét, de nem tehetett másként Mélyen fellélekzett és elhagyva az ebédlőt, a dolgozó szoba ajtaján kopogtatott. Szabad! felelte a vikárius és belépve a kis ember szembe találta magát a nálánál kétszerié nagyobb férfiúval. — Arnold, kezdé a kis doktor nyíltan szemébe tekintve minden bevezetés nélkül, — miért adsz arzénikumot a feleségednek ? Egy pillanatig a két szempár találkozott egymással. — Nem adtam neki arzénikumot — mondta végre Arnold és a h tisztán csengett, mint az ezüst csengetyü. 6 * Scanned by CamScanner
