Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
61 P r o ! ó g.j Hajnalodik, pirkad; feloszlik a ködfátyol. Titokzatos fényár, ezer bűvös sugár A magasban, távol cs illám lik, világol . . . Elmerengve nézem, a tündért fényben Daliás időktől szálló álomképem, Támadni látom az ősi, csodás regét: Hadverő, nagy ősök, harckeverő hősök Világot rengető, rettegett seregét, Újra látni vélem dicső lobogóit, Szablyák villámlását, rendbontó csapását, Sötét fellegeknek bősz kavarodását. Hallom az ágyának, az égi szavának Földet remegtető, bosszás robbanását; Gőgös ellenhadak, dacos, kevély falak Siralmas romlását, robajos omlását S lankadt szárnyé lelkem újra reménytelten Tekint a jövőbe . . . Virrad, reggeledig kelő nap súgóra Ébresztő csókot hint az alvó hazára . . . Oszlanak az árnyak; tán a lázas álom. Ábrándos világom valónak találom . . . Honszerző apáknak késő unokája Ébredezz, kezdődik egy új kor csatája! Hadúr velünk leszen most is, a magyarral! Dologra honfitárs! bátran, erős karral. " ——————— -- 4 *) A Fejérmegyei és székesfehérvári hazai ipart pártoló kiállítás megnyitási ünnepélyén szavalta Orbán Ferenc D. V. műhely lakatos. Scanned by CamScanner
