Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
62 Véső, balta, pöröly s minden egyéb szerszám Legyen fegyverzetünk a harctéren eztán. Rég kipróbált fegyver; büszkén viselheted: Nem egy ős szerzett már vele becsületet. Nemes, tiszta, erős, olyan, mint gondoltad, Hisz’ az ősi kardból magad kovácsoltad. Fel társak, merészen álljunk harcra készen Munka a jelszavunk! *•••••••••«••••• Ragyog az ég boltja, lángoló sugára Odatííz a bajnok gyöngyös homlokára . . . Betelt reménységem: serény munkáskézben Az a zászló, melyért ontottunk annyi vért Százados tusáknak sorvasztó hevében. Hallom a hadikürt harsogó hívását: Izzó gőzkazánok sípja sikoltását. Látom a műhelyek ezüstös fényében, Hő párák, füsticihák fojtó örvényében Acélizmu karok merész villanását, Kalapácsok balták döngő zuhanását. Es e szilaj táncnak pokoli zajában Mennydörög az újkor százfejü királya: Tüzokádó torkok zúgása, dörgése, Erctestü szörnyeknek: gépek dübörgése. S a forrongó káosz kábító ölében Összhangzik minden egy dallá oly szépen . . . Régi híres nóta, alig szólt azóta: Közös akarattal Csatára! Munkára! Hadd nyögje hadunkat Bécsnek büszke vára! Előre! Philipp István: Scanned by CamScanner
