Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
fldám és Éva. (Rajz.) Irta: Edömér. Bögöte János és felesége sohasem zúgolódtak, mert jól tudták, hogy ezeren meg ezeren, akik selyemben-bársonyban feszelegnek az utcán, sokkal szánalmasabb alakok, mint ők, a becsületes napszámos-család. Igaz, hogy 4 nem igen telt selyem viganóra, bársony zekére; de azért az ő nyugodt, gondtalan életüket el nem cserélték volna sok más cifra-nyomoruságával. Egyszer azonban történt valami. A cucilisták gyűlést tartottak a piacon. Egy nagyhangú »Szolnok« »szavazott« az asztal tetején. Szidta a papokat, az urakat, a társadalmat, akik külön-külön és együttesen az okai, hogy annyi szegény ember van a világon. Aztán fejtegette, hogy minden ember egyforma, gazság tehát, hogy az egyik jólétre születik, a másiknak meg egész életén át nyomorognia kell. Végezetül arra lázitotta a munkásokat, hogy fogjanak össze és üssenek szét az urak között. Bögöte János csak csóválgatta a fejét: már hogy a világ mai állapotának a papok az okai? Hisz azok mindenkor a jóra intik az embereket, és azt hangoztatják, hogy a legutolsó koldus is épp annyi az Isten előtt, mint a leggazdagabb gróf, aztán meg segit-e valaki annyit a szegényeken mint éppen a papok? De az urakat sem lehet okozni, mert hát hány szegény favágó fiából lett már előkelő úr, ha volt esze és szorgalma hozzá. Igaz, hogy a tanult emberek közt több a csaló és uzsorás, a naplopó és tolvaj, mint a földhöz ragadt szegények közt, de erről sem tehet senki. Abban sem volt egy véleményen a szavaló úrral, hogy minden embernek ф egyformán jussa van a kényelemhez és gyönyörűséghez . . . mégis mintha szöget ütött volna a fejébe ez a csudálatos beszéd. A jobbik esze ugyan azt sugallta, hogy minden ember a maga szerencséjének a kovácsa, s jórészt csak rajtunk függ, hogy mi válik belőlünk; de érezte, hogy igazság is rejlik a panaszló hangokban, mert nem minden van jól a világon. így történt aztán, hogy kezdett elégedetlenkedni. A Böske néni nagyon meglepődött, amikor az ura ki-kifakadt a sors ellen, hiszen máskor még ő reá is rászólt, ha zúgolódni merészelt. Hanem azért épp oly szorgalmasan dolgozgattak, mint azelőtt. Scanned by CamScanner — 78 —
