Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)

Szépirodalmi rész

- 90 Hanem nem áldozhatom fel fizetésemet; nem hagyhatom el házát minden segély nélkül, kénytelen vagyok a negyedévi felmondáshoz ragaszkodni. Azonban ha egy havi részletet kifizet kegyed, kész vagyok ebben a percben távozni.

— Igen? — suttogá lady Hanton elfojtott méreggel. — Hogy én önnek másfél font sterlinget fizessek ingyen, csak azért a tiszteletért, melyben ön által részesültem. Ha itt egy szentirás volna, én rátenném kezem, és megesküdném önnek, hogy egy penny nélkül fogja elhagyni házamat. Halottá?

— Van még Angliában törvény és igazság! — tördelé a nevelőnő.

— Annál jobb. Én is arra támaszkodom.

E percben érték el a regent-streetet. Itt egy elegáns fiatal ur lovagolt a hintó mellé és szép sárga lovát egészen a hágcsóig irányozva, úgy, hogy a zablájáról szakadó tajtékból egy darab a nyitott ablakon keresztül épen lady Hanton ölébe esett, beszólt a hintóba:

— Jó napot, asszonyom! örülök, hogy friss egészségben láthatom.

E szavak nem legnagyobb hódolattal lőnek mondva. Lady Hanton elpirult a tán túlságosan érzett lealáztatás miatt, annyira, hogy pirulása még a festéken keresztül is látszott.

— S Clary kisasszony? Mindig oly szomorú! Ismét könyek, még a nyílt utcán is!

Hangja reszketett, mig ezeket mondá.

A nevelőnő sebesen torié le az áruló könyeket. ।

— Semmi, semmi, — mondá!

Lady Hanton titkolt gyűlölettel tekintett mindkettőjükre.

— Valószínűleg a nagy meleg ártott meg a kisasszonynak, — mondá Alfréd felé fordulva, tettetett nyájassággal, mely olyan volt, mint mikor az ember vackorba harap és nem akarja mutatni.

— Az ám, valószínűleg! — mondá a fiatal lord, ajkán gúnyos mo- solylyal, — valóban nagy meleg van. Hanem el fog múlni, ne féljen Clary kisasszony; el fog múlni. Higyje meg, vannak emberek, a kik részvéttel vannak sorsa iránt, bár az talán sokaknak nem tetszenék, sőt maga sem akarná.

Ezzel köszönt s elvágtatott.

Clary kisasszony uj heves kitöréstől tartott; gondolta, hogy úrnője előbbi szemrehányásait folytatja.

Lady Hanton azonban nem szólt egy szót sem, hanem azzal foglalkozott, hogy keztyüjének ujjait okvetlenül leharapja.

— Nash és Benton ékszerészekhez a bondstreet-ben! — kiáltott ki egyszerre a kocsisnak.

Scanned by CamScanner