Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
97 Midőn a fényes kirakatu bolt elé érkeztek, Clary kisasszony szerényen vissza akart maradni, úrnője azonban gőgösen parancsold: — Kövessen engem. Azért fizetem cselédségemet, hogy kéznél legyen, ha szükségem van reá. Clary kisasszony vontatva engelmeskedett s belépett az ékszerész és látszerész/ ajtaján. Mr. Nash maga sietett az óriás nőnek szolgálni, kirakott előtte egy csomó ékszert választás végett. Nagybecsű ékszerek voltak. A tábornokné egy drágakövet akart venni karperecébe, csak azt nem tudta, hogy gyémántot válaszszon-e vagy rubint. A rubinok közt volt egy kiváló példány; ritkaság a maga nemében, melyért Nash ötszáz font sterlinget követelt. A tábornokné kezébe vette a szekrénykét, melyben a rubin gyémántoktól körülövezve hevert, aztán szemüvegét akarta elővenni. A szemüveg lánca látszólag összebonyolódott a tábornokné mellfodraiban. Odanyujtá a szekrénykét Clary kiasszonynak. — Tartsa! — mondá parancsolólag, különösen meghangsulyozva ez egy szót. A szekrényke egy másodpercig volt Clary kisasszony kezeiben, azután a tábornokné vette át; szemüvegén át sokáig vizsgálta a rubint, s akkor azt mondá az ékszerárusnak: — Nem számítottam rá, hogy egy kő ily drága legyen. Ötszáz font sterling! E felől a tábornokkal kell beszélnem, hanem tartsa készen mr. Nash, mert holnap valószínűleg érte fogok küldeni. Azzal távozott, kocsiba ült s miközben Clary kisasszony előülését szokott szerénységével elfoglalá, újra hangzott a kocsisnak szóló parancs; — Haza! $ II. Alig lehettek a tábornokné és nevelőnő, mely utóbbinak mindjárt a gyermekszobába kellett mennie, egy fél óráig otthon, midőn a belgrave- * spuarei ház előtt egy cab állott meg, melyből rohamosan egy ur ugrott ki. A jövevény sebesen haladt fel a lépcsőkön. — Lady Hanton? — kérdé egy előtalált inastól. — A jelen percben nem lehet vele beszélni. — S a tábornok. — Vele sem. Lapjait olvassa. Az érkezett türelmetlenül dobogni kezdett lábával s arcával a verejtéket törülgette. 7 Scanned by CamScanner
