Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
73 Benn a dülö végen, ottan csak az élet! flz öreg barackfa ifjú seregé lett. >Hü, ni te! gyerekek! ezt én sohse hittem! fii de mennyi már az érett barack itten !« Egyikük a fán van, az osztja a zsákmányt, Đe legeslegelébb ő eszik meg nehányt, Erre megnő a zaj, de többé nem kérik: Szörnyűn átkozzák a nagyehető bélit . . . fl hajlék elején ül két koros vendég, fl házi gazdájuk a pincében van még. Hallgatják a hordó konogó zenéjit fiiig a kék pipafüst karikáit nézik. lm teli lopóvaí jön már föl a gazda, Tartja ujja hegyén, arcához támasztja, fl folyó aranynak kél pezsegő habja, Amint a nagy üveg-kancsóba folytatja. Csendesen kezdik el a világ sorjával, fl hazának ezer meg ezer bajával, S mire egyszer-kétszer koccintanak rája: Fölhangzik lágyan a honfibú danája. mikor elhallgatnak, sóhajuk elakad . . . Szerelmes nóta kél szomszéd dűlő alatt. Csak a nóta végén szól az egyik vendég: »Hej, ha mi még egyszer fiatalok lennénk!« . . . I S ismét megindul a kancsó arany vére, Csendes megnyugvás száll a vének szivére, mire hazatérőt mutat az órájuk, Szent Dános áldása hétszer is száll rájuk. GERLEY SZEVÉR. Scanned by CamScanner
