Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
72 Szőlőhegyen. Bámulatba ejt a buján termő határ, Értelemben nagyobb lesz, a ki rajta jár; Az erdő meg, — hej! ez ám a helye annak, Hol a szívben igaz szándékok fogannak! Hol a kedvet, lelket ébresztő fürt terem, Vidám indulat vesz erőt az emberen. Oh, én megcsodálom itt is a Teremtőt, Ámde legjobban itt dicsérem én öt . . . IPint viruló, szép, fiatal menyecske, A dúsgazdag tőke bőséggel kecsegtet; Amíg ezt szemlélem, olyan kedvem támad, Füttyszóba öntöm a legszebbik nótámat . . . Fiatal fejérnép szembe kerül velem, Dárása szapora, lépése nesztelen. Fején tele véka, kis kas a kezében, Kis lánya utána megaprózza szépen. Amig a menyecske szépségét szemlélem, Szóval csupán csak a gyümölcsét dicsérem . . . »Tetszik tán? — mondja ő — egyék egy barackot, Ha már eddig olyan dicsérve marasztott!« — A tőke-sorok közt kacagó leánynép, Kötöz az egyike, a másika sarjat tép, Harmadik meséli, amig karót ver le: Hogyan biztatta a Palit türelemre. Pajkos kacagásuk alig csendült még meg, Pisszentgetve már is elcsendesülének . . . »fle bomolj, te hékás! — hangzik arra tulnan — flem hamis a zúzád? Talán nem is úgy van — Scanned by CamScanner
