Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
101 városi gyámhatósághoz sietett és tervét végre is hajtotta. Ezzel az ügyes ötlettel megmentette vendéglőjét, mert a leányoknak semmiféle hatóság meg nem tilthatja, hogy apjuk üzletében segédkezzenek a munkában. Jzietes gulyáshús. A saskatsevani kerületben (Kanada) Prince Albert nevű városkában vegyes társaság ült össze. Volt köztük magyar ember feleségestül, egy német honpolgár és a kit rangsor szerint legelőször kellett volna említeni, egy öreg indiánus törzsfőnök is, kit Vörös Sas néven tiszteltek alattvalói. A Vörös Sas, ki annak idején az amerikaiak elől menekült Kanadába, nagyon szerette a magyarokat, mert sok apró szívességet tettek neki, de legfőképpen azért, mert dohányt kapott tőlük. A társaság egy szegényes kis gunyhóban gyűlt össze ebédre. Hosszabb tanácskozás után a magyarok indítványára elhatározták, hogy gulyást fognak enni, a mit a magyar asszonyok pompásan tudnak elkészíteni. A társaság minden egyes tagja farkasétvágyu volt már, mikor az egyik magyar asszony egy mosdótálban behozta a párolgó, paprikától illatozó eledelt. Tányér nem volt, ellenben mindenki kapott egy pléhkanalat s az éhes emberek azzal a szándékkal ülték körül a hatalmas tálat, hogy sorjában mindegyik bekanalaz belőle s ha jóllakott, tovább adja. Ám ember tervez és ... . indiánusfőnök végez. Tiszteletből ugyanis legelőször a Vörös Sasnak tolták oda a tálat. Az in- dianus hozzáfogott s kikanalazta a gulyást az utolsó falatig, aztán eltolta maga elől a tálat s hanyatt dőlt aludni. Mindez hamar ment, úgy hogy mire a társaság tagjai magukhoz tértek bámulatukból, már üres volt a tál. Eleinte mindnyájan boszankodtak, de utóbb is mulatságos oldaláról fogták föl a dolgot. Az asszonyok újra hozzáfogtak a főzéshez, egyúttal azonban egyhangúlag elhatározták, hogy nem hívják meg a Vörös Sast gulyásra. Kénytelen-kelletlen eljegyzés. Egy baltimorei előkelő bankár régi bizalmas pénztárnoka egy napon megkérte főnöke leányának a kezét. A bankár izgatottan utasította vissza a kérelmet s a pénztárnok látszólag egész nyugodtan dolgozott tovább irodájában. Másnap azonban a bankár levelet kapott tőle, melyben tudatja, hogy a pénztárból 200 ezer koronát vett ki s most egy kandalló előtt ül. Ha egy óra alatt nem kap tegnapi kérésére igenlő választ, vagy a bankár őt netán el akarná fogatni, a pénzt a tüzbe fogja dobni. A bankár tanácskozott a leányával s az esküvő csakhamar megtörtént. J/ehéz kereset. Illinois állam Rockford nevű városában Deau Nelli kisasszony, az állam egyik leggazdagabb emberének leánya egy gyapotszövőgyárba 60 cent munkabérért közönséges napszámosnak állott be. E különclépés oka az volt, hogy a kisasszonynak milliomos atyja által kijelelt tűpénz nem volt elegendő s az atya, ki maga gyűjtötte a vagyonát, a pénz becsére oktatván a leányt, megígérte, hogy minden megkeresett centért egy dollárt ad neki. A leány ily módon egy hét alatt 360 dollárt kaphatott Scanned by CamScanner
