Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Szépirodalmi rész
102 volna; de nem kapott, mert már második nap nem ment munkába, részint azért, mert a többi munkásleány irigyen nézett reá, részint azért, mert az egész városrész összefutott, hogy a gazdag Deau kisasszonyt mint munkásnőt megnézze. jfipró hirdetés. »Egy szolid házaspár, kik közül a férfi nem táncos, óhajtana megismerkedni egy ép olyan szolid másik házaspárral, kik közül a feleség nem táncos, hogy a bálokba együtt járhassanak el.« szerelmi bánat nem gyilkol. Matild kisasszony 1815-ben 17éves korában váltott jegyet N. hadnagygyal, ki azonban kevéssel az esküvő előtt lováról leesett s meghalt. A bánatos menyasszony elzárkózott a világtól, aggszűz maradt s még abban az évben végrendeletet csinált, melyben összes vagyonát jótékony célokra hagyta s elrendelte, hogy sírkövére ezt véssék rá: »Szerelmi bánatában hal el«. A felirat nagyon furcsa lehet, mert* a kisasszony 106 éves korában a múlt évben halt csak meg. Elövigyúzat. XIV. Lajos egy napon udvaroncai társaságában a király mindenhatóságáról beszélt. Guiche gróf bátorkodott megjegyezni, hogy t ennek is vannak határai. A király azonban szenvedélyesen félbeszakította: »Ha azt parancsolom önnek, hogy ugorjék a tengerbe, rögtön, minden habozás nélkül tartozik engedelmeskedni.« A gróf nem felett semmit, de az ajtó felé sietett. Csodálkozva kérdezé a király, hogy hova megy? »Úszni fogok tanulni« — volt a válasz. Lajos király elnevette magát s másra vitte át a beszélgetést. Jfi sah és a költő. A persa sah irt egyszer egy verset, felolvasta az udvari poétájának s véleményt kért a versről. A poeta őszinte volt: »Felség, — úgymond — ez a vers minden lehet, csak költemény nem.« A sah nagyon megharagudott s dühösen kiáltott szolgáira: »Vigyétek ezt a szamarat az istállóba!« — Az udvari poeta pár perc múlva már a sah istállójában a jászolhoz volt kötve. A felséges ur nemsokára lecsillapodott s megint irt egy verset. Maga elé parancsolta az istállóból a költőt s felolvasta neki új versét. De még be sem fejezte a fölolvasást, a költő már indult kifelé. »Hová mégy?« — kérdezte a nagyur csodálkozva: »Az istállóba!« —vála- . szolt a poeta. A sah most már nevetett poétájának megvesztegethetetlen őszinteségén, megbocsátott neki s meg is jutalmazta. gonosz búcsúbeszéd. Egy angol lelkésznek két káplánja volt: egy , igen tehetséges meg egy roppantul tehetségtelen. A lelkészt jobb javadal- mazásu állásba hívták meg. A tehetséges káplánt magával vitte, a másikat otthagyta és bucsuprédikációja teksztusául Mózes első könyvének ezt a mondatát választotta: »Ábrahám pedig igy szólt fiaihoz: Maradjatok itta szamárral, én és ez az ifjú amoda megyünk.« Kölcsönös törlesztés. A londoni City bírósága előtt a következő érdekes per folyt le nem régen. Egy kereskedősegéd még 1886-ban egy ügy* Scanne'1 by Cams<
