Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
81 Már mondám neked, barátom, hogy Belladonna szüleinek egyetlen gyermeke. Spanyol vér, bár Frankhonban nevelteték, ott is taiálkozám vele először. Még igen fiatal volt, mondhatnám gyermek, s én, bár néhány évvel idősebb nála, mégis csak kis fiú voltam. — Na de a szerelemnek a korra semmi gondja. Egykor Dijon közelében sétálva, dobogást hallok megettem, hátra nézek, s im egy ifjú nő vesződik egy csacsival, mely nem akar menni, a hölgy egészen zavarban volt. — Kezében csak finom lovag korbács volt, s ezzel is olyan félve ütött makacs paripájára! — Az állat minden vesződés dacára, füleit szegzé hátra, de helyéből ki nem mozdult, olykor mintegy enyelegve, hátraugrott, bizony a gonosz tudta tán, mily könnyű kis teherrel van dolga! De most az úrnő kipirul, s magasan feltartja korbácsát, de a hidegvérű csacsi azt fel sem véve, az utszélre ballag füvet harapandó. Az ifjú hölgy egészen elsápadt, szemei a szamár szemtelen viselete miatt haragban égtek; néhányszor rám nézett vagy tán inkább jó vastag sétabotomra, melyet alkalmasint vékony korbácsával felcserélni óhajtott. Ily vágynak nem sokáig állhattam ellent; aztán meg én nem szeretem nézni, ha egy szép nő haragszik, szótlanul előléptem tehát, és egész erőmből ráütöttem a makrancos paripára. E merész kísérletem bámulatba látszék ejteni a jámbor csacsit, alig akarta megfogni, honnan jöhet egyszerre a csapás? Ez egészen másként hangzott, mint az úrnő vékony korbácsa; egészen bölcselkedni látszott ez esemény felett; épen ismételni akartam az előbbi műtételt, midőn a csacsi magasra emelé füleit, s szabadkozó kiállást téve, elrohant; úrnője gyorsan hátrafordult és kis kezével köszönetét intett. Ez volt első találkozásom Belladonnával. A második az egyházban történt. — Ő gyónni ment szegény, oly bús, oly levert. Én a templomajtóban álltam, ő a lépcsőkön jött, kisértetve nagynénjétől (rettenetes öreg asszony, örökös náthával megáldva), szegény Belladonna! sok bűnt kelle e napon meggyónnia, mert szemei oly búsak valának, olyan vontatva követé az öreget! Elérve a bejáratot, szemeink találkoztak és — nem, nem, ő nem pirult el! elsápadt a mennyire még jobban lehete és olyan bókot csinált nekem, hogy még egyért akár az Óperenciás tengerig is elfutottam volna. A nagynéni látta ezt, és az állkapcák s szemek gyors forgásáról megismertem, hogy a szegény Belladonna meg- dorgáltaték. — Igazsága van barátom, ez idő óta gyakran álltam a templomajtóban. — A csinos bókokat már alig nélkülözhetém, és ha Belladonna némelykor a nagynéni nélkül jött, a bók szebb és melegebb volt, s olykorolykor egypár szót is váltánk, egyszer igen hízelgő bókot mondtam neki. De ha a nagynéni is eljött, Istenem! mennyire nem ismertük ilyenkor egymást, mennyire megfogytak a bókok, és én úgy állottam ott a sz. Dénes szobor alatt, mint egy második kőszobor! 6 Scanned by CamScanner
