Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
82 Természetes ez sokáig igy nem maradhatott. Belladonna és én szerettük egymást; ezek a templomajtói bókok nem eléghettek ki bennünket, és mi titkon jövénk össze. De önnek tudnia kell barátom, hogy ez időtájban igen szegény valék; atyám halála után nagy család maradt hátra s én csak igen sanyarú örökséget nyertem, de azért ha okosan cselekszem, azt becsületes vagyonná tehettem volna; de mi ifjú amerikaiak akkor épen dühös utazási vágyban szenvedtünk, s igy én is búcsút mondva Uj-Yorknak és üzletemnek, útnak indultam a tágas Európába. Elpusztitám minden pénzemet, barátaimtól kölcsön kérni pedig büszkeségem nem engedé, s igy lapos erszénynyel éltem Dijonban. — Minden segédeszközöm hiányzott. — Ruháim a legrosszabb állapotban valának. A különböző országok, különböző divatjait képviselém. Inexepressible-em csinos volt, de a kabát! Istenem, ez a kabát! Egykor egy német deák kabátja volt, rettenetesen kicsipkézve, zsinórozva, tetejében széles bársony gallérral. Az öltések kifehérlettek és a bársony gallér úgy nézett ki, mintha valaha a paradicsom-kert valamennyi csigája rajta sétált volna, ott hagyván nyomait, — a csipkézet és zsinórzat csak elvétve csüngött még rajta, mint télen az elmaradt kopasz szőlőveszszők. — Szállásbéremmel még tartoztam. Háziasszonyom szegény, de jószivü volt, s ismervén helyzetemet, nem zaklatott. Sokszor történt, barátom, hogy sétálni indultam ebédremenés helyett — mert még egy darabka kenyérre valóm sem volt; azután kezemben fogvájóval indultam haza, s az én jó háziasszonyom azon hiszemben volt, hogy én dicsőn ebédeltem. Végre mégis fölfedezte ámitásaimat s gyakran meghívott ebédre, de én meghívásait el nem fogadtam. Sokkal büszkébb voltam! Azután meg tudtam, hogy ő is szegény s nehezen keresi meg élelmét! — E dolgokat azonban csak azért hozom elő, hogy lássák, mily szegény voltam én ez időtájban. * Szegénységemet addig, mig csak enmagamról volt szó, föl sem vevém, de ha Belladonnámmal a szép sétányokon járkáltam, hol a dijoniak különböző csecsebecséket árulgattak, nagyon aggasztott pénznélküliségem. — A virágárusnők szép füzérekkel kínáltak bennünket és én tudtam, hogy Belladonna nagyon szereti a virágokat, de nálam egy sous sem volt! Megeshetett volna, hogy ő a sétálástól fáradtan, epedően nézhetett volna a körüllevő gyümölcs- és csemegebódékra; — egyszer hirtelen betegnek tétetém magam magamat, mert ő az uj-yorki panorámába vágyott. — Ha valaha kedvem volt lopni, úgy ez most tetőpontját érte el. — Valóban sokszor megfordult agyamban az éji madarak mestersége. Végre bátorságot vettem magamnak, neki egész helyzetemet bevallani. — Félelem és rettegés közt vallám be szegénységemet. Scanned by CamScanner
