Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)

Szépirodalmi rész

76

— Egy uj ruha jó volna anyámnak.

— Ez minden?

— Nem, még van valami. Egy házat kérnék szüleimnek, a hol kényelmesen lakhatnának s ne kellene mindig gondokkal küzdeniük, mikor a bérfizetés ideje közéig.

— Ez az egész?

— Ez.

— De hisz te a magad számára nem kívántál semmit.

— Nem is szükséges. Ha szüléimnek van mindenök, énnekem is jut.

— Derék fiú! — mondá az idegen, a gyermek üde arcát megcsókolva.

Aztán hirtelen felállott és oly sebesen tűnt el az erdői fái alatt, hogy a gyermekek még magukhoz sem tértek bámulatukból, midőn már nem látták.

— Hiszed, te Farkas, — kezdé a kis leány, — hogy mindaz megtörténik, a mit ez az ur mondott?

— Természetes, hogy hiszem! — mondá bizó hangon a fiú.

— Én azt hiszem, hogy csak tréfált velünk.

— No majd meglássuk.

Ezzel hazamentek, hogy szent Nepomuk rejtélyes küldöttének parancsát teljesítsék.

*

* *

t ' •’’*7 .» f / • -i. ' l\

Midőn a gyermekek a szegényesen, de tisztán bútorozott szobába léptek, még fiatal, de arcán a fájdalmak nyomait viselő anyjuk szemre- hányólag szólt hozzájuk:

— Hogyan, egyőtök sem ette meg kenyerét!

— Ohó! anyám, — kiáltott, anyja nyakába ugorva Farkas, — nem fogunk száraz kenyeret enni reggelire, mikor pompás ebéd vár reánk.

— Pompás ebéd?

— Meghiszem azt. Szent Nepomuk küldöttjével találkoztunk anyám, s biztosított, hogy nagyszerű ebédet fogunk kapni. Ugy-e Friderika?

Friderika erősité a csudálatos állítást, de sokkal kevesebb bizalommal, mint öccse.

Elbeszélők a történteket.

— Valamely ur jól felültetett benneteket! — mondá szomorú mosollyal az öreg Mozart. — Csudák nem történnek többé. Aztán mindig mondtam, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok; azért kár volt reggeliteket mellőzni a reménybeli ebéd miatt.

— Nem is voltunk éhesek! — mondá Friderika, s a dolog annyiban maradt.

Scanned by CamScanner