Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)

Szépirodalmi rész

75

Igen, uram! — felelt remegő hangon a leányka, és a darab kenyeret mutatta, melyet még nem érintett meg. — Ez minden kenyerünk,, mely a házban volt. Ezt is mi kaptuk. Apám és anyám nem ettek semmit, mert valahányszor édes anyám kenyeret ad és azt mondja: »menjetek, gyermekeim és ott künn egyétek meg,« tudom, hogy ez mindig azért történik,, mert nekik nincs mit enniök s nem akarják, hogy mi lássuk, mert akkor rosszul esnék a kenyér.

— Szegény gyermekek! És hol laknak szüléitek?

— Oh lent a halmon. A ház teteje ide látszik.

— S kié az a ház?

— Dusack űré. Szintén zenész, mint apánk, csakhogy neki jobban megy dolga. Több szerencséje van.

Ezt a kis fiú mondta.

— Szegény gyermekek! — ismétlé mélyen meghatva az idegen. — De mondjátok csak, mit kértetek az imént buzgó imádságtokban?

A gyermekek elmondták őszintén.

— Ha igaz, — mondá az idegen, — ha oly jól játszotok a zongorán, akkor nagyon valószínű, hogy pénzt szerezhettek játéktok által. S én talán segitségtekre lehetek.

— Ob, a mi azt illeti, öcsém igen jól játszik! — mondá dicsekedve a leányka. — Nemcsak a hangjegyeket játsza el egyszeri látásra, hanem igen szépen komponál is.

— Hány éves öcséd?

— Hét, s én kilenc.

— Se gyermek már komponál.

— Csudálatosnak tartja? — szól bizakodva Farkas. — Jöjjön hozzánk, ha úgy tetszik és győződjék meg.

Az idegen óráját vonta elő, aztán félig komoly, félig enyelgő hangon mondá:

— Kedves gyermekeim, most nincs időm. Hanem égi küldőm, szent Nepomuk, üzenteti általam nektek, hogy most menjetek haza, maradjatok egész nap otthon s napközben igen fontos dolgokat fogtok tapasztalni.

Ezzel távozni akart, Farkas azonban megfogta kabátja szárnyát.

— Még egyet! — mondá. — Csak azt akarom kérdezni, hogy a nagy szent Nepomuk hajlandó volna-e anyámnak valami jó ebédet küldeni. Annyit tudok, hogy megteheti.

— Bizonynyal megteheti, — szólt mosolyogva az idegen, — s meg is fogja tenni. Van még valami kivánatod? Csak ki vele.

— Hát . . . egy uj frakkot kérnék apám számára. A régi annyira beadta a nyakát, hogy nem mehet benne óráira.

— Meg lesz. Hát még?

Scanned by CamScanner