Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
67 messze. Már Budavára visszavételén is túl volt, mikor végre Mohácson látta meg a törökök igazi nagy haragját — képzeletben. — De jó volna most egy kis parázs-birkózás! — mosolyogva gondolta, miközben a nevelő apjával parolázó török urak közül kiszemelt egy vékonyabb formájút. Jaj, mert ilyen volt a Miska gyerek. A birkózási kedven kivül meg mind az járt az eszében, hogy meg kéne boszulni azt a sok keserűséget a törökön, a mikben valamikor bennünket részesekké tett . . . Hamar belátta azonban, hogy bolondságokon jár az esze. Felragyogott a szeme Miskának, mikor nevelőapja jött ki a házból a török urakkal s az istálló felé tartott a társaság. — Mi lesz itt most? Tán bizony a csikókért jöttek? Hátha ráültet- tetnének engem valamelyikre! Vagy ők ülnek rá? No, azt szeretném látni, melyikük üli meg a Csillagot! . . . — Maradj el, ne lábatlankodjál itt! — súgta Miskának Hegedűs apó. De ennek furta valami az oldalát, csak kullogott mesziről utánuk. Bementek a törökök az istállóba. A fiú nem mert bemenni, csak ott nézelődött kívülről. Soká benn voltak a törökök. Beszélgettek, nézegették a csikókat. — Ne nyergeljem meg a Felhőt, apám uram? — szólt be Miska. — Nem megmondtam, hogy eltakarodjál innen! — mordul vissza az öreg. — No, jó — dünnyögé magában, — hát majd messziről nézem, mit tudnak a török urak. Elhúzódott a félszer mellé. Csak úgy nyelte a szemével, mikor az egyik török nyergelni kezdte az elővezetett Felhőt. Soká tartott, mig vizsgálgatták a csikót. Körüljárták, veregették a szügyét, nyakát. Tetszett nekik nagyon. — Meghiszem, — gondolá Miska, — csak aztán ők üljenek is ráí Végre a fezes legény, a kit az érkezéskor Miska birkózásra kiválasztott, felkapott a Felhőre. Ez neki fogott szokott módján. Kettőt-hármat ágaskodott, egyszerre aztán olyant rúgott hátrafelé, hogy a törököt csak a jó Isten tartotta benn a nyeregben. Ez tartott nehány percig, mialatt háromszor is körültoporzékolt Felhő a társaság körül. Ekkor a török neki tüze- sedve megsarkantyuzta csak úgy szárazon, s a Felhő iramodott az alsó tanya felé. A török urak látható gyönyörűséggel figyeltek a lovasra. Mikor Felhő neki iramodott, Miska tágra nyitott szemmel követte. Pár pillanat alatt aztán elfelejtett mindent: illendőséget, tilalmat . . . — Fíé, vigyázzon! . . . Hallja, vigyázzon! — kiabált és szaladt a török után. 5* Scanned by CamScanner
