Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
68 A szemlélő törökök nevették; de Hegedűs gazda nem. Ó tudta, hogy a Miska gyerek jól érzi, hogy most közel a baj . . . Nem kellett volna megsarkantyuzni a csikót . . . Hegedűs apó kezdte is magyarázni, hogy hej, milyen lovas ez az ördöngős fickó! Csak most vigyázzon az a török ur! Szerencsére visszafordult a lovas, akkor a csikó megállott. Erezhette, hogy emberére talált; a derék törököt nem birta levetni. — Éljen! kiált a még távol szaladó Miska a török felé. — Ezt se csinálta még soha az ur, tudom! A lovas köszönetét intett a kezével. Azt hihette, hogy föltétien dicséret volt, a mit Miska kiáltott feléje. — De annyit tanácsiok, — folytatá, mikor a lovas közelebb érkezett, — ha a Csillagra rápróbál, meg ne sarkantyuzza ám! Integetett jó kedvűén a török, s lovagolt az istállók felé. Miska meg leült a gyepes utszélre pihenni. Mire kissé kifújta magát, látja, hogy im jön ám a Csillag, a másik csikó. Rohan, mint a veszedelem, hol meg rúg egyet, felágaskodik . . . Csak úgy libeg rajta . . . Istenein, ez a vége . . . No, most mindjárt! . . . Ugrott a Csillag és-----puff! . .. Leesett a török . . . Oda vágódott az utszélre . . . Miskát meg átjárta a tűz. A sápadság, mely ez ijedtségtől ráült az arcára, tüstént elmúlt. Kigyult az arca, kimeredt a szeme, a két keze ökölbe szorítva, félig előre nyútva a karja, ... úgy állott ott az utszéli parton, úgy várta be a vágtató lovat. Egy pillanat . . . s a vágtató, prüszkölő csikó sörényét félkézzel megragadta, futtában, mint a lengő fátyol, rávetette magát a csikó hátára. — Hurráh, hurrá! — kiáltják a törökök messziről, s csak később jut eszükbe a szegény leesett török segítségére sietni, a ki akkor már mászott ki az utszéli árokból. Miska szépen haza nyargalt a megfékezett csillaggal. Leszerszá- mozott, odakötötte ismét a helyére s el akart illanni az istállóból. Akkorra már ott voltak az ajtóban mind; a pórul járt is veiük volt. Megállj, hékás! szól Hegedűs apó, — az urak akarnak veled valamit. No, hiszen akkor aztán hozzáment a legnagyobbik török, s meg- ' szorongatta a Miska kezét, s kezdte vallatni kerékbetört magyarsággal, hogy kitől tanult lovagolni? Nem jönne-e velük? Hej, ilyen lovászra volna nekik szükségük! Még Törökországban is elkelne ilyen ügyes lovas, s más efélét mondott neki. Körülfogták őt a törökök mind s veregették a vállát. — Derék madzsar! — mondogatták. Scanned by CamScanner
