Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)

Szépirodalmi rész

Vasútainkat, mintha szél ragadná Átfutják a síkot és völgyeket,

S hegyeink csúcsát, im, smaragdba vonja Tölgy és fényű az örök hó helyett.

Nézd, mily kövér a róna dús kalásza,

Gyárak kéménye, nézd, hogy füstölög;

Nézd a derék fajt: a magyar parasztot,

Bölcsebb, különb az minden nép fölött!

S a hős csatákban nem győztünk-e mindig!

Kardot nép igy nem fo/gatott soha.

Történetünk zeng a harcok zajától,

Mint egy fenséges, hősi harsona.

És vannak hőseink, kiknek nevére Szent tűz fut át a büszke lelkeken.

— Hol a nagy múlt varázsa igy kihat rád:

Fényes jövőbe lát ott a jelen.

Óh, hát ne vádolj törpén, kishitüen,

Hazád olyan, a minőnek hiszed,

S ha eszmeképét nagynak alkotod meg:

Azzá teheti agyad, hu szived.

Mert a haza nem puszta fogalom csak,

Bölcs szervezet, nagy égi alkotás,

Vérének milljó sejtje fut eredben,

Erő, kinek hatása szent, csodás.

(avas Jstván.

— 66 —

Csikóvásár.

Nagy öröm érte a tanyai fiatal népet. Három úri hintó hozott sohasem látott piros sipkás cigányokat . . . Uram bocsá’ . . ! Hegedűs bácsi, a tanya gazdája rámordult fogadott fiára:

— Törökök azok, meg urak, te bagoly, — nem cigányok! Ti többiek meg, arrább tágasabb!

Tyű! — gondolá Miska, — ez a mulatság nekem való lesz!

Elgondolkozott. 15 éves eszével elkalandozott nagyhamar messzeScanned by CamScanner