Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)
Általános rész
sohasem történt ilyfsLTkLttortan'“^01’3'1’ * me'yÍk 3 folyosóra visz> meírszak'ifotlák 'fs tÖr*ént 3 Piaristál<:között. Az előadásokat azonnal Гет horsátoUak h! К“*-, “Г szobáiát bezárták, oda röbbé senkit , f Мяп 'tVf3** }° tC^ a lialo*tas emberek és koporsóba fektették Лl ,f°tlSztelendő urat A revolvert is megtalálták a párnák 0Z 1 a Gver’ sz,g°ru igazgató ur vette a kezébe. Olyan viaszsápadt volt ez a nagy, erős fekete ember, mint az a halott ott a koporsóban. A koporsot a templomban helyezték el. A harangok két napig szóltak a klastrom tornyában és a gyertyák lobogtak a ravatal körül. Aztán egy erős, kedvetlen október délután kinyitották a sírboltot és leeresztették oda a sötétségbe Jusztusz Manzuétet, a ki harmincz évet élt és sokat szenvedett.. A kőmives berakta a köveket a kripta szájába, a gyertyákat eloltották. II. Elmúlt egy hét, — kettő. Akkor egyszerre éjjel nagy riadalom támadt a klastrombán. Az igazgató meghúzza a csengetyüt a feszület mellett és Herr Kmoch, a ki a klastrom legsötétebb zugában aludt, vaczogó fogakkal jött elő. Holdas, ködös éjjel volt. A magas folyosói ablakok mögött a nagy kert gyümölcsös fáin ezüst-fátylukat száritgatták a hold leányai. Csend volt. Az igazgató összekulcsolt kézzel állott a feszület mellett. Papucsban és féligöl- tözötten várt a folyosószegleten, a mig Kmoch valamerről a messzi homályból idáig hozta remegő lábait. — Pedellus, — kiáltotta az igazgató — mi történik itt? A klastrombán jár valaki éjjelenkint. Tegnap véletlenül láttam. Ma éjjel kijöttem sétálni ide és ma ismét láttam. Kmoch majd összeomlott. Makogott és úgy remegett kezében az éjjeli lámpa, mintha el akarná ejteni. Végre siri hangon nyögte: — Ki járhatna itt, főtisztelendő ur? Az igazgató összeránczolta homlokát és szemöldökét magasra emelte. Ünnepélyesen mondá: , , — Isten óvjon meg mindentől. En egy nőalakot láttám tegnap isr ma is itt egyedül menni a folyosón a sekrestye felé. Kmoch, ha maga tud valamit, szóljon: A kis, száraz Kmoch sirva fakadt, igen vallásos és igen gyava volt. Szeretett volna elsülyedni a szégyentől, a nnkor megerezte az igazgató gyanúsítását vagyok, csak Kmoch Vincze - zokogta - de nn csaK ivi & IÁ7uska ha tudok valamit. e"gem, Kmochot, ne áldjon tneg ^ valahol egy ajtó nyílott A hosszú folyóson szel eizcu, Scanned by CamScanner
