Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)

Általános rész

76

levelek voltak ezek, hanem egy bájos, naiv, serdülő leánygyermek fel-fel- csapó érzelmeinek leírásai. S a mint Alfons e papirszeletkéket böngészte, merész gondolat villant meg agyában. Elmegy az öreg Kőváryhoz, elmondja neki őszintén, a mit ő szerinte amúgy is sejt, és majd meghallja, mit felel az öreg. Klári is helyeselni fogja bátor fellépését, és ebbe vetett hite bátorította őt. Nem sokat töprengett, vette kalapját és ment egyenesen vissza oda a hol tegnap még boldogságot talált, egy órával ezelőtt pedig már elzárták előle a boldogság útját.

11.

Alfons csöngetett és Klári nyitott ajtót neki. Alfons Ösztönszerüleg meghátrált és udvariasan köszönt:

— Édes papájával beszélhetek?

Ebben a pillanatban a szomszéd szoba ajtajánál jelent meg az öreg Kőváry.

— Velem óhajt beszélni tanár ur?

— Ha nem zavarom nagyságos uram!

— Tessék! '

Az öreg Kőváry előre ment, Alfons követte. Három szobán keresztül értek az öreg dolgozószobájába. Helyet foglaltak egymással szemben. Kőváry szokatlanul udvarias és előzékeny volt, czigarettára is megkínálta a tanár urat.

— Mit óhajt tanár ur? Parancsoljon.

Alfons elvesztette hidegvérét. Kőváry udvariassága meglepte, ő erre nem számított. Azt hitte, az öreg keményen, szigorú szavakkal, fogadja őt s ily viseletre készült. Fogai vacogtak, ujjai reszkettek az izgatottságtól.

— Nagyságos uram — szólt azután — én mától fogva megszűntem önnek szolgálatában állani. Máig ön részben kenyéradóm volt, ma már nem az. Máig szolgájává tehetett volna, ezután nem. Hatalmas gazdag úrral szemben állok én, az egyszerű ember, vakmerő kéréssel. És ön nem bán- hatik már úgy velem, mint alantasával, mert ez a viszony megszűnt. De talán jobb is igy.

Kőváry mindebből nem értett egy szót sem, de összeránczolt homlokkal hallgatta Alfons monológját.

— És mi az ön kérése?

— Csaknem másfél esztendeje szolgáltam házát — nagyságos uram mint léányának Klári kisasszonynak franczia tanítója. Másfél év óta, napról- napra töltöttem el a kisasszony mellett egy-egy órát, s inig ő szorgalmasan tanult én elmerengtem szeme csodás világában, s bámultam mintegy szent áhítattal hosszan lelógó aranyszőke fürtjeit.

Itt kaczagva vágott közbe az öreg:

Scanned by CamScanner