Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)
Általános rész
66 Pontban 4 órakor kiadták a rendezők az utasítást, hogy indulni lehet. A Déli Vasút zenekara és a menet köze ekeit cziganyzeneszek rea- gyujtottak a Rákóczy-indólóra és kezdetét vette a varoson at való elvonulás. A négyes sorokban felállított menet a Nádor- es Kossuth-utczan, a Budai-uton és az Apácza-utczán vonult át a városon. A merre elhaladóban volt, tengernyi néptömeg nyitott neki helyet az utczákon és minden ablak tömve volt a kiváncsiakkal. A középiskolák ifjúsága kalapleveve énekelte a Hymnust és Szózatot, a Kossuth Lajos azt izente és a Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos-t. Teljes egy órába került, mire a »Polgári Lövöldébe* érkeztek es ott a kellő rendben elhelyezkedtek. A zászlók hosszú sorban elhelyezkedvén, mintegy utczasort képeztek a zöld lombokkal díszített szónoki emelvény előtt, melynek baloldala az egyesült dalárda kara számára volt fentartva. A most következő ünnepélyt a Hymnus eléneklése nyitotta meg, azután Móra István »Kossuth« czimü költeményének elszavalása követte. A hatásos szép szavalatot hangos éljenzéssel fogadták. Most ismét az egyesült dalárda énekelte el Pap Zoltán országgyűlési képviselő rövidesen híressé lett »Kossuth hymnus«-át. Az ünnepség fénypontját Kenessey Gyula ügyvéd remek, szinte gyújtó hatású szónoklata képezte, melyet sürü és szűnni nem akaró éljenzések, meg-megujuló tapsvihar szakítottak félbe. Véget alig érő éljenzés között fejezte be beszédét a kitűnő szónok, a melynek hatása maradandó lészen városunk ünneplő nagyközönsége előtt. A beszédet ismét a dalárda éneke követte, midőn a »Tavasz elmúlt« czimü ismert gyönyörű dallamu Kossuth-nótát énekelte el, majd Petőfi «A hazáról« czimü költeményének elszavalása után a Szózattal befejezést nyert a polgárság szép és egyöntetű ünnepélye. Esti hét órakor az ünnepélyek befejezéséül az egész várost kivilágították. Nem volt egyetlen ablak sem, mely sötéten maradt volna, az utczák fényárban úsztak és tündöklőit a város arczulata. A kivilágítás után az egész város az öröm és lelkesedés hangulatával tért nyugalomra. Kossuth ünneplésében kivétel nélkül osztozott az egész ország. Soha ünnepet oly egyöntetű lelkesedéssel még nem ünnepeltek, mint Kossuth 100-dik születése napját. Igazi ünnepje volt szeptember 20-ika a magyarnak, s az is marad mig magyar él e földön. Scanned by CamScanner
