Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)
Általános rész
100 Emlékezem, akkoriban már az érettségire készültünk. De az érett- ségi vizsga sikerének leghatározottabb ellenségei érkeztek a városba: színészek. Mi sem volt természetesebb, minthogy én is lángralobbantam a múzsa egyik fölkenetlen papnője iránt. Egy kis kóristáné volt, esetlen, szobaleányos mozdulatokkal, óriási kezekkel és lábakkal és meglehetősen rosszul kifestett ajakkal és fekete festékkel vastagon alámázolt szemekkel. Ideálom volt e hölgy! Álmatlan éjszakákon róla ábrándoztam s [a német és latin órák alatt verseket írtam hozzá, a görög órákat pépig szerelmes levelek Írására használtam fel. A szerelmes levelek nem is maradtak mindig eredmény nélkül. Megengedte, hogy bemutatkozhassam neki! Ó, csodálatosan ostoba és mégis csodálatosan kedves ideje az első viszonynak. Soha többet nem csókoljuk össze olyan forró szerelemmel és rajongó érzéssel a rossz ortografiáju, szerelmi levelezőkből kiirt leveleket, mint akkor; és később a legtisztább ajkak tiszta csókjai vagy a szerelmi láz ihlettségében égő ajkak forró, szenvedélyes fellobbanásai, mind nem érnek fel azzal a gyönyörűséggel, mint mikor a festett ajkak először hazud- ják nekünk a szerelmet. Azt hisszük, hogy mi vagyunk a világ első hősei, a kik előtt királyok, szüzek hevernek porban, s a mint az utczán járunk-kelünk, ragyogó arcz- czal, diadalmas mámorban égő szemmel, szeretnénk mindenkinek a fülébe ordítani: — Ő engem szeret! Ő megcsókolt! Hanem azután az is igaz, hogy a későbbi kiábrándulások nem okoznak akkora fájdalmat sem, mint az első. Az első, mikor az imádott, égi lényt meglepjük valami hadnagyocska, vagy hivatal nokocska, vagy valami más efféle iskolából kinőtt legény karjai között, a ki még csak azt sem tartja szükségesnek, hogy levegye a karját a drága hölgy derekáról, mikor mi halálsápadtan megállunk a küszöbön. Legfeljebb mosolyog s kérdezi: — Ki ez a fiú? Mikor pedig a fiú, valamelyik franczia drámából önkéntelenül ellesett mozdulattal odalép a kifestett perszóna elé és reszkető hangon kérdezte: — Önnek nincs szava erre? Hát akkor kaczagásba törtek ki mind a ketten mig a csacsi fin a könnyeit törölgette. Ezután a jelenet után történt az, hogy az én koporsósomnak a szivességét igénybe akartam venni. ... .. t,A bitien lakásából kitámolyogtam. Kaczagásukat még az utczára & kihallottam. Ketsegbeesesemben és szégyenemben elhatároztam, hogy meg Scanned by CamScanner
