Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)
Általános rész
101 kell halnom. Ezt a csapást nem lehet túlélni. De részben, mivel revolverem nem volt, sem pénzem rá, hogy vegyek, részben pedig hogy a halál gondolatához hozzászoktassam magam, elmentem a koporsós boltba az én kis öregemhez, a kivel akkor már némi nemzeti kölcsönök révén jó barátságban állottunk. Az anyámtól ugyanis nem igen mertem kéregetni pénzt, holmi virágcsokrokra, czukrokra s más apróságokra, melyek arra voltak hivatva, hogy ideálomat minél szorosabb kapocscsal fűzzék hozzám, az öreg Gábor ur azonban mindig kisegített: » — A mama majd megadja a matura után — szokta volt mondogatni. Most is hozzá fordultam. Mintha csak tegnap történt volna, úgy magam előtt látom az egészet. Mikor beléptem a raktárba, Gábor urat nem láttam sehQl. Bennt volt a raktár melletti szobában, melyet egy üvegajtó választott el. Az ajtón keresztül láttam a kis, poczakos alakját. Valami üveggel vesződött, a dugót akarta belőle kihúzni. Körülnéztem a koporsók között. Néztem, hogy melyik lenne nekem jó. Végre felfedeztem egy kedvemre valót. Szép fehér koporsó volt, kék virágokkal. Atlaszpárna volt benne meg lószőrmatracz. Milyen kényelmes lesz majd benne a fekfés! S szinte láttam is magam benne feküdni. Halványan, fehéren, mellemen a két kezem összetéve. A homlokomon egy sebhely, amelyből szivárog a vér! Mellettem pedig ott térdel a hűtlen leányzó és virágokat hint reám, könnyezve, zokogva, megtörtén. S egész nyugalommal gondoltam a halálra, azzal a megnyugtató tudattal, hogy neki nagy fájdalmat okozok általa. — A koporsó fedele le volt téve a földre. Köröskörül fekete csipke szögezve az oldalán. Bizonyára végig fogja csókolni a csipkéket is! A fedélen ott láttam a nevemet is. — Élt 18 évet. Meghalt, mert szeretett. Igen ezt kell ráírni. Meghalt, mert szeretett. A szerelem valóságos hősének tűntem fel magam előtt, hősnek, a ki meg tudott halni, mert nagyon szeretett. Az utókor poétái meg fognak énekelni! Szerelmes leányok rólam fognak ábrándozni s engem fognak idézni a nagy igaz szellem példaképe gyanánt! Az öreg látva azt, hogy sokáig nem nyitok be a szobájába, maga jött ki a boltba. — No tessék már besétálni \r Mit csinál itt? — Néztem ezt a koporsót. Éppen nekem való. — Mit beszél? Magának való? Instálom, ne tessék szamárságokat beszélni! Hogy magának való! Ugyan ne bolondozzék. Tessék csak besétálni, van egy kis pompás tokaji borom. A fiatal Derzsi nagysága küldte, a miért a nagybácsiját szépen eltemettük. Bizony többet is küldhetett volna, mert most már telik neki! Scanned by CamScanner
