Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
85 — Mindent elmondok atyám, csak ne haragudj ! Igen, ő volt itt! Szeretjük egymást és soha sem fogjuk egymást elhagyni. Hisz ö oly becsületes és . . . — Ismerem, szükségtelen leírnod, — vágott közbe az öreg s leánya kezeit eltaszitva indulatosan járt fel-alá a szobában. Látszott rajt, hogy keblében erős vihar tombol. Néha meg-megállt, ökölbe szorított kezét lánya felé emelte, küzdött önmagával, vájjon sújtson e rá, vagy sem. Róza összetett kezekkel, lehajtott fővel, mint bűnbánó Magdolna, remegve várta, hogy atyja ökölbe szorított keze, mikor sújt már fejére. — Tudod, — dörgött végre az agg, — hogy becsület szavammal Frdös Jenőnek ígértelek. Tulajdonkép atyjának. De az mindegy. Menj szemeim elöl! Nem hittem volna, hogy lányom adott szavam ellenére egy vagyon és csaknem hivatal nélkidi férfi karjaiba dobja magát ! Takarodj szobádba! Róza némán és csendesen támolygott szobájába s midőn az apa fiát rendes ágyába fekteté, az könnyes szemekkel mondotta ismét: — Meglásd apus, Róza meg fog halni! II. Az agg Haraszthy báró csöndesen és visszavonultan élt burokfalvi kastélyában, A házi teendőket egy vén gazdaasszony s az öreg uraságnál nem sokkal fiatalabb inas végezte, kiről a fialál, úgy mint uráról, valószínűleg szintén megfeledkezett. Az öreg báró kiterjedt birtokainak és erdeinek kezelését gazdatisztjére és erdészére bízta s ő maga mással, mint régi pénzgyüjteményével nem törődött. A régi pénzek gyűjtésében fáradhatatlan és túlbuzgó volt s annyira rögeszméjévé vált, hogy vele másról beszélni néha lehetetlen volt. Az imént leirt erdei jelenet utáni napok egyikén déltájt a kastély megrozsdásodott esengetyü fogóját körülbelül 28 éves, magas termetű fiatal ember rángatta többször meg. — Arczát szép fekete körszakái és gondosan ápolt bajusz teszi érdekessé, mig nagy, kifejezés teljes és nyilttekintetü szemeit aggodalmasan veti a kapura, mintegy félve, hogy az nem fog kinyílni. Végre megjelent a vén inas s közönyös hangon kérdezte, hogy mit akar, — A méltóságos úrral óhajtanék beszélni, — szólt udvariasan a jövevény. — Fennt találja gyermekeinél, — válaszolt alattomos mosolylyal az inas s ujjával pénzkerületet irt a levegőbe. Scanned by CamScanner
