Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— Mike asszonyság majd bejelenti, folytatta tovább miközben a szintén odaérkezett öreg gazdaasszonyra mutatott. A mar le epm a aro fiatalemberhez hajolva, titokzatos kíváncsisággal kér 1 m g. — Hozott talán egyet magával ? — Mit? — ügy Nérót? — Mi az, nem értem ? — Majd megtudja, hogy mit vár a báró! - в sarkon fordulva otthagyta az öreg gazdaasszony felügyelete alatt. Az öreg, öszhaju termetes matrona tipegve és nagyokat fújva haladt fel fiatal barátunk előtt a lépcsőn, A fiatal látogató ki nem volt mas, mint a burokfalvi vadász, kezét barátságosan az előtte haladó nő vállára teve, bizalmas hangon kérdezte: — Ugy-e nehéz már ilyen korban lépcsőt mászni Anyókám? — Uj ruha-e, azt tetszik kérdezni ? Bizony lehet már vagy 40 éves — válaszolt kopottas ruháján sajnálkozólag végig tekintve az aggnö, ki a fiatal ember kézmozdulatából azt sejté, hogy ruhája után kérdezősködik, mert termetessége mellett nagyot is hallott szegény. Hát Ön kicsoda ? — Állást kérelmező. Cserző ! — bólintott helybenhagyólag rá a matrona. — Tudom, hogy van az is a faluban. Talán talált valamit az erdőben s azért jön ? Akkor csak menjen ide be, — végzé szavait s a szemben levő ajtóra mutatott. Fiatal emberünk félreértett szavain mosolyogva, „a jelzett ajtón kopogtatott s alig hallatszó „szabadira benyitott, Magas, góth ivezetii szobában görnyedten fel-alá járt az agg és öszhaju báró. Ep e perczben remek faragványu magas szekrény előtt állt meg, mely apró és feliratos fiókjaival első tekintetre gyógyszertári szekrénynek tűnt fel. Úgy látszik, hogy a belépőről már teljesen megfeledkezett, mivel érthetetlen szavakat mormolva ismét megkezdő sétáját a szobában. Barátunk egy mozdulatára hirtelen felrezzene s kifejezéstelen apró szemeit a bejáratnál álló alakon végig járatva rekedten kérdi: — Hogy hivják ? — Császár Lajosnak, Méltóságod! ( saszár, Leró császár? — kiált fel hirtelen az aa^ff. — Van f i r\ OO maganak ? — Micsoda, méltóságos Uram? Nincs Nerója ? — kérdi amaz izgatottan. A fiatal vadász először bámulva tekintett az előtte izgatottan tipegő barora s végre, mintha a kérdést megértené már, alázatosan szélt: tartsak ~ C9eké y J0Vedelmembiil nem k°™l ar™, hogy még kutyát isScanned by CamScanner
