Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Szépirodalmi rész
98 végett nevezett művésznőhöz menesztendő volt, de maga is átiratilag megkereste Bölönyi Józsefet, a kolozsvári nemzeti színház intendánsát, hogy nevezett primadonnát városunkban való vendégszereplésre elengedje. Sajnos, hogy akkor, midőn e város és megye hazafias áldozatkészsége — híven kultúrtörténeti régi hagyományaihoz — díszes templomot emelt a színművészeinek, hogy annak városunkban állandó otthont biztosítson, nem tudta egyúttal állandóan biztosítani a különben jómódú fejérvári közönségnek anyagi pártfogását is, mely nélkül pedig sem az erkölcsi, sem az anyagi czél és siker, mely a színművészet otthonositásával össze van kötve, el nem érhető. Bokodi Antal színtársulata nemcsak benső egyenetlenségek, de egyúttal a közönség részvétlensége folytán is oszlott fel 1875-ben. Károlyi Lajos és Szilágyi Béla, kik e társulat egynémely töredékeit újból egészszé erőszakolva, szintén szerencsét próbáltak az új színházban, ugyancsak szintén fiaskót vallottak s 1875. évi május hó 1-én mint bukott igazgatók távoztak városunkból. Károlyi Lajos újból összeszedve magát, 1875. évi okt. hó 16-án a téli idényre ismét hozzánk jött, de a közönség részvétlensége 1876. tavaszán ismét az anyagi tönk örvényébe sodorta a vállalkozót. A színházi részvénytársulat tehetetlensége már ekkor teljesen evidens volt. Ily körülmények között alakult meg 1876-ban, a város előkelő polgáraiból, az úgynevezett »első consortium«, mely Szilágyi Béla és Mándoky Béla művezetése alatt egy kiváló erőkből álló színtársulat szervezését tűzte ki czéljául s a dráma, vígjáték és népszínművön kívül az operának is repertoiron tartását óhajtotta. Óriási költségekkel az eszme realisálása sikerült s a vidék legkiválóbb erői, felváltva időnként a főváros színművészei által, találkoztak a székesfejérvári színpadon. Dr. Lauschmann Gyula, ki »A székesfejérvári színészet múltja« czimü s különösen a fejérmegyei színészet történetére vonatkozólag nagybecsű munkájában a székesfejérvári uj színház történetének is szentel nehány lapot, e consortiumról a következőket írja: »A színtársulat főbb tagjai voltak Mándoky Béláné, Kocsis Irma, Tóth Ilona, Zöldiné, Fekete, Bérczy Ödön, Török Miklós, Bács Károly, Szeless József, Kendy Gusztáv és Traversz István. Tizenkilencz tagú zenekar is volt, melynek élén, mint karmester, Czerny Ferencz állott. Kezdetben mindenki magasztalta a nagyszabású társulatot kifogástalan előadásaiért, és, bár a fentartás tömérdek pénzbe került, mégis remény és kilátás volt arra, hogy a közönség áldozatkészsége és lelkesedése e vállalkozást diadalra fogja juttatni. A zenekar, mely eleinte Erkel Elek vezetése alatt volt, az énekesekkel együtt fényes opera-előadásokat producált, többek között a Hunyady Lászlót, Ernánit, Zsidónőt és Traviátát. A consortium első szereplése igen szép nyomokat hagyott színészetünk történetében és a morális nagy sikeren kívül elég kedvező anyagi viszonyok között tartotta meg a saison utolsó előadását. Sajnos, hogy a consortium jóakaratu törekvése is lassanként megScanned by CamScanner
