Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Szépirodalmi rész
99 bénult a közönség fokozódó közönyén s már 1878-ban anyagi ereje kimerült, áldozatkészségét megtörte a közöny, — lassanként feloszlott.« E consortium élén különösen Havranek József és Fittler Béla lelkes tevékenysége emlékezetre méltó. 1878-tól kezdve városunk szinügyét az állandó hanyatlás jellemzi s habár Károlyi Lajos, (1877—1879.) Geröfi Andor (1880—1881.) majd Jakab Lajos (1882.) jól szervezett, kitűnő erőkből álló színtársulatai elkövettek minden tőlük telhetőt, hogy a közönség fokozódó közönyét megtörjék, a színház mégis mindegyre csak üres maradt s akárhányszor megismétlődött az a szomorú tény, hogy az előadások — közönség hiányában — nem tartattak meg. Még az oly ünnepélyesen kimagasló alkalmak is, milyenek voltak a budapesti, kolozsvári és szegedi színházak elsőrangú tehetségeinek vendégszereplései, vagy az 1879. évi országos kiállítás, mikor színházunkat József föherczeg is magas látogatásával kitüntette, (Május 17-én) csak pillanatnyi fellobbanásai voltak a székesfejérvári színészet immár kialvó fényének ! Megismétlődött nem ritkán, hogy egyes színigazgatók csak a közönség körében eszközölt magángyüjtésekböl tudták magukat és társulatukat a szó szoros értelmében vett anyagi tönktől hosszabb-rövidebb időre megmenteni. A részvénytársulat e szomorú állapotokon már mit sem segíthetett, mert maga is olyan helyzetbe jött, hogy pld. 1880-ban összes jövedelmeire a bírói zár elrendeltetett, mely kényes helyzetből a társulat gróf Zichy Jenőnek azon nagylelkű közbenjárása folytán, hogy az 1879-iki országos kiállítás 32.000 frt jövedelméből a társulat 15 esztendős visszatörlesztés melletti 22.000 frt kölcsönt nyert, rövid időre ismét megszabadult ugyan, de nem végleg, mert e 22.000 frt törlesztése valamint az országos iparegyesülettől felvett 10000 és az orsz. magyar képzőművészeti társulattól felvett 5000 fitos kölcsönök terhei mind jobban és jobban siettették a bukás katas- tropháját. Az időközben megalakult szinpártoló egyesület, mely lassan-lassan nemcsak a művésziekben, de az anyagiakban is már annyira másodrendű tényezővé szorította a színházi részvénytársulatot, hogy a színház kibérlésénél utóbbi csakis a szinpártoló egyesület véleménye alapján intézkedett, (igy pld. 1884-ben, midőn a székesfejérvári színházért Jakab Lajos, Mándoky Béla, Károlyi Lajos, Tóth Béla és Szilágyi Béla igazgatók pályáztak) újabb pezsgésbe hozta ugyan szintén egyidőre a vért, igy főleg 1884-ben, a nagyszámú vendégszereplések beékelése által, de a hanyatlás görgetegjét többé az sem tartóztathatta fel. Az 1883—84. évi szinidénynek különösen vége feltűnően sűrű és magas művészi színvonalon álló vendégszereplések évadja volt. Alighogy Hegyi Aranka a nemzeti színház elsőrendű dalmüvésznője, január 7-én elbúcsúzott tőlünk a »Lili« operette czimszerepében, már jan. 12-én Vizváry Gyula lépett fel színpadunkon »Pry Pál«-ban, január 13-án 7 * Scanned by CamScanner
