Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Általános rész
Lesz erre alkalom: lakoma, disznótor .. . Melyeken nagy bőven folyik a jó ó-bor. Igyál, de okosan, úgy vigyáz magadra, Hazafelé hogy ne feküdj a hasadra I . . . Hahogy veled vagyon, életednek párja, Ügyel az, hogy ugyan mennyi pohár járja ? Mikor szól szelíden: János! menjünk haza. Parancsolat legyen, s szent előtted szava, Lévén az asszonynak ilyenkor több esze... Intését a férfi, szívességgel vegye. Mikor már mulattál, tisztesen csöndesen Arra ügyelj, hogy a barmok közt rend legyen. Mivelhogy fél abrak, a tiszta vakarás, Hajnalban kelj, s tüstént, jószágod után láss. Ha az ut és idő alkalmas rája, Nem hever, dolgozik, gazda és marhája. Ha pedig zivatar üvölt, nagy a hideg, S kályha körül igen jól esik a meleg, Dolgozzál szobádban : fúrj faragj szüntelen, Igazi orvosság — az unalom ellen. Mikor sötét este, kis mécset gyújtanak, A menyecskék lányok mind rokkát hajtsanak. A mestergerendán, akad könyv, biblia . . . Abból a gazdának kell felolvasnia. Bár mindig, de mégis legkiváltkép télen, Fiú, leánygyermek — iskolában légyen ... Tanuljon ott, hitet, olvasást, számvetést, Hazánk történetét, kapjon jó nevelést, Ha jól nevelteted, magad is neveled, Úgy vallasz csak velük, később becsületet. Tavasz. Mikor elmegy a hó — ha volt — szebb idő lesz, Kezdetét veszi a levegőben a nesz. Vándormadaraknak szárnysuhogása, Szóllása, béköszönt, akárki meglássa. Tavasz kilenczszázban, lészen kellemetes... Mérsékelt hideggel, meleggel elegyes. Eső, verőfényes nappal váltakoznak, Szorgalmas gazdának örömet okoznak Tavaszi munkádat, nagyon korán megkezdjed. Úgy látod gyümölcsét, ügyekezésednek. Méheid, ha vannak, tisztítsd ki, helyezd el, Mert mihelyt a somfa, rekettye kirügyei, Munka után látnak, példát adva néked, Ezen szorgalmatos, ingyenes cselédek. Még őszszel és télen, kiásott helyükre, Gyümölcsfákat ültess, házkörül kertekbe. Ámbár te nem szednéd gyümölcsét afának, Jól esik fiadnak, késő unokádnak. Tavaszszal lévén, a munkának kezdete. Kezdj hozzá mindenkor, az Isten nevibe. Mert, ki nem az Urban bízik, csak magában, Ritkán marad annak siker a markában. Bár egész nap, éjjel, dolgozzék erővel — Eredménye nincsen, rostával vizet mer. Nyár. A nyár atyámfiai! meglásd meleg lészen, Hamar fölszárad a rend, a kaszált réten, Buzakalász sárgul minden gyorsan érik, A jég el ne verje, jámbor hivek kérik. De ha el is veri, maradjon valami, Idejében jó lesz, megbiztositani. Kilenczszázban lesznek nagy dörgések nagyon. Megesik embert is csap a menykő agyon ! Mivel hát az ember, erőtlen magától, Istent kérje: óvja véletlen haláltól. Eső — némely helyen — nagyon soká kimarad. Óhajtani fogják, a vizet és sarat. De ha látod fiam, füstölni a hegyet, Érzed gyengén fúvni, dél felől a szelet, Észreveszed éjjel, udvarát a holdnak, Hallod, gözmozdonyok, miként szusza- kolnak . . . Lehet reménységed — felhő kél az égen, Gazdag eső esik — valamely vidéken. Julius havában, méhkasod ha telik, Mivel e bogarak a munkát kedvelik, Göndöcs Benedeknek, tanítása nyomán, Süveget helyeztess a kasra, szaporán. Felül ha helyezed, tele lesz szinmézzel, Alul, a tobzás csak puszta hereiéppel. Augusztus havában, ha kerül rá idő, S bőröd is kívánja, jó lesz egy kis fürdő. Lévén a tisztaság, egészség forrása, Javadra fog válni, — akárki meglássa. Rossz szokás azonban, rossz szokás oh népem, 3 Scanned by CamScanner
