Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)

Szépirodalmi rész

o8

• . . J? szent zarándokútat megtevők! . . . Jsmét kedves hazánk keblén vagyunk . . . Jrfost tudjuk, érezzük csak, mily dicsők vágy, a cél, melyekért harcolunk?!

„ Jmádni Jstent! . buzgón köqyőrgvéq : Viruljon mindenütt a szép erény,

S коду béke, áldás, jólét lebegj eq €des kazánkor] és e nemzeten.

„jYíunkálrji! az ifjúságnak szivét,

6zt a reménynyel biztató talajt, d(ogy irtva n\indent, a mi gyónj, szemét, créqy virágait tererrjje majd;

S kezüqk, szavunk á/dásthozó nyomán Selkében étedjeq a tudorqáqy;

S ha ez valósul, muqkánk dijául Ji műre szánk örörqkőnyüje hull.

3>e tudva azt, — hisz az irás szava! — „Sem a k> ültet, sem ki öqtözött Valami, de ki qövekvést ada, fiz Jsteq“, őrködve a mag fölött:

rt

Könyörögve kérni öt meg nem szüqünk: ; Jegye gyümölcsözővé vetésünk; . . .

J1 tiszta öntudat nekünk elég,

Segyeq az Jsteqé a dicsőség! . . .

— _ _ fs most az Úr oltárához jerünk, Jrfutassuk bé káláqk áldozatát! . . .

3)e hajh! mi méltót áldozhat szivünk? . . j{ajh! a szegéqy ajáqdókul mit ád? . . Kjisz meghálálni azt a sok kegyet, jYte/yet Robert családja élvezett:

3{a volna száz szivünk teli is telve Xángérzelerqme/,-----rqiqd kevés lenne!

Scanned by CamScanner