Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
63 éjek-éj szakája volna. Legíölebb gépek zakatolnak vagy pedig a szerzeteseknek Istent dicsérő éneke hangzik föl onnét. Ennek a csendnek valami különös, varázsszerü hatása van. Ha a világiak véletlenül a völgy közelébe jutnak, úgy érzik, hogy itt nekik is hallgatniok kell. Eláll szavuk s nemcsak illetlen, vagy haszontalan, de még szükségtelen beszéd sem ered ajkukról. Oly tiszteletet parancsoló e völgy némasága.® — Es néhány évvel később ugyanezen kolostorból, Clairvauxból, Írja egy ujoncznöven- dék: „Csendben vannak a szerzetesek és figyelnek, épen azért napról- napra okosabbak lesznek ; mert a bölcs, a ki hallgatni tud, még bölesebb lesz.“ Ez a szigorú csend nemcsak a tulajdonképeni kolostorban, hanem a műhelyekben és a majorságban is kötelező. A hol szükséges, a munka vezetője int vagy egy vezénylő szót hallat, és ismét teljes a némaság. A pásztorok, a szekeresek, a juhászok stb., — minden foglalkozás a már említett munkás-testvérekből került ki, — soha egy szóval sem zavarják a nagy természet örök hallgatását. Ha egy utas elmegy mellettük és üdvözli őket, viszont üdvözlik mély Hiedelemmel. Ha az ut felöl kérdezősködik, rövid felvilágosítást adnak. Ha szóba akar ereszkedni velük, tisztelettel bocsánatot kérnek: nekik nem szabad beszélni. Ha tovább incselkedik, többé egy hangot sem adnak. — így írja elő szószerint a szabályzat; ez a „silentium“ törvénye a majorságban. Eddig tüzetesen nem szóltunk a napirendnek két fontos mozzanatáról : az étkezésről és a szórakozásról. Rövidek lehetünk ezekben, mert ezekkel az ősi czisztercziek is igen röviden végeztek. Ha nagyobb munkaidő volt napjában kétszer étkeztek, déli 12 és esti 5—6 óra felé. Az év nagyobb részében csak egyszeri étkezést engedélyez a szabályzat és pedig vagy délután 3 órakor vagy pedig böjti napokon s igy az egész nagy böjtben esti 5—6 óra felé. A reggelizést egyáltalán nem ismeri a szabályzat. Rendesen két fogás jött az asztalra; egyszerű főzelékek, melyekben a só és az olaj képezte a fűszert. Ha ez nem tette eléggé Ízletessé az ételt, sz. Bernárd még két fűszert ajánlott szerzetes-fiainak az étvágy fölkeltésére: az éhséget és Isten szeretetét. A szórakozások ideje az étkezés után volt. Ezt az ősi források „collatio“ névvel jelölik. Az egész abból állott, hogy a szerzetesek összejöttek s a szentatyák irataiból vagy más épületes könyvből hangosan felolvastak 5—6 lapot. Utána aztán némi társalgás indult meg a hallottak fölött egész addig, mig a napirend másfelé nem szólította őket. A társalgásnak tárgyára és hangjára nézve a szabályzat .szigorú utasításokat ad: „A dévajkodást, a léha izetlen tréfálkodást, a kaczagtató élcze- lödést száműzni akaijuk minnörökre a kolostorból és meg nem tűrjük, hogy a szerzetes ilyenre nyissa ajkát.“ — Egyébként ezen collatio alatt Scanned by CamScanner
