Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— 53 — Ä bteeület ára, — Rajz. —- л Irta: Szomory Károly. Í í\ „ ÉRJE meghalt. » Es ö nem siratta. Minek is ? Sirasson egy férjet, ki őt nem szerette, s kit ö nem szeretett' kit nem szerelemből, de kényszerűségből vett el, ki vele nem törődött,, rája sohasem gondolt, ki az éjeket tivornyában tölté ? Nem, nem siratta, mert a veszteség nem fájt neki. De azért mégis sirt, könyezett, ha a jövőbe tekintett, mely úgy sötétlett elé, mint egy sivár, beláthatlan pusztaság. Mit kellett még neki elviselnie ? Egy oly bútól és gyásztól súlyos múlt után, mily kínokat hoz neki a jövő? Nem tűrt, nem szenvedett e ö már eleget? Kell még tűrni, szenvedni, nélkülözni. Már oly ifjún veszté el reményé^ egy szebb jövőről, mert neki sohasem volt szép jelene. Huszonkét tavaszt láttak az alatt mások virulni, mig az ő szivét ugyanannyi tél fagyasztó jege dermeszté. És miért! Hisz’ ő nem vétkezett soha! Egyetlen bűne az volt, hogy még ifjú volt, s hogy az ifjú szív úgy szeretett volna melegítő napsugarat . ... i)e keblébe nem tévedt egyetlen arany sugár sem, az ott honolósötétség eloszlatásaira ; az ő szivében örök éj maradt .... A vagyonból nem maradt semmi; férje kezei közül, a Dárius kincse is elillant volna. És most, mikor ő itt áll egyedül, minden támasz nélkül, most mi fog következni? Elveszti hitét az emberekben, a nyomorult szívtelen emberekben, kik elvették mindenét, kik őt ily szerencsétlenné tevék; elvesztő hitét az Istenben, ki mindent tud, mindent lat, s ki még sem enyhítette az ő kétségbeesését. Saját erejében akart bízni, mely annyi gyötrelmek közt nem lankadt soha. De végre is kezdett roskadozni........... Scanned by CamScanner
