Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)

Szépirodalmi rész

52

— A szerdai interview-t, a volt miniszter nyilatkozatát . . . Mindannyian hallgattak. Az öreg kibicz szórakozottan legyezte*

magát a skizzel.

— Még nem olvastam, úgy látszik, elkerülte a figyelmemet . . . Senki sem tudott az interview felöl, csak egy kettős könyvvezető

mormogta a harmadik asztal mellett:

— Igen, igen mintha olvastam volna a Journalban.

Hamarosan eltemették az interview-t s megint visszatértek a

Hlupák nagy esetére. Vájjon ép-e csakugyan a tű és huzhat-e csizmát a hires Hlupák ?

Megsérthetett-e vándorlásában belső részeket és egyáltalában hol mehetett végig a szervezetben V , . .

Az orvos ezeruzával le is rajzolta a belső részeket, egy kártyához való táblácskára..........

A mi slágerunk egyszerűen eltörpült a szenzáeziós Hlupák-féle

eset mellett..........És én hazafelé ballagt.m, keserűen jöttem rá, hogy

nekünk idefenn fogalmunk sincs a felöl, mi az igazi szenzáczió ? .....

Gyulai Bál.

Scanned by CamScanner

Emlékkőn у ke.

^ Kiket szeretsz, s a kik szeretnek,

Ha bántanak, ha megsebeznek :

Ne haragudj' rájuk sokáigI De öntsd ki szived s ha letörléd A fájdalom kicsordult kSnyét:

Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.

Oh egymást hányszor félreértjük,

Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szivünk épen nem akarja. |

Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj még élesebben,

De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,

Hived legott azzá lesz szinte;

Oszlik gyanú, enyhül bánat.

Oly váratlan jöhet halálunk,

S ha egymástól haraggal válunk:

A sírná! késő a bocsánat!