Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)

Szépirodalmi rész

51

— Ilyet hordanak most a vígadóban ?

A többiek furfangosan egymásra néztek s az Aszkóros Gyöngyhalász Leányá-ban előforduló örgróf elegáns fölényével mosolyogtak.

Mikor a tarokasztal habitüéi megláttak, abbahagyták egy pillanatra a játékot. Az orvos letette a kártyát s már messziről elém kiáltott;

— Hopp, nagyszerű, hogy jön . . . Mondjon hamar valami újat a a Hlupák-esetröl . . .

A kalábriász-asztal, a melyik a hangos szót meghallotta, szintén egyetemlegesen felém fordult:

— Mi van Hlupákkal ? Kérdezték innen is, onnan is.

Egy öreg kibicz érdeklődve ütött a vállamra:

— Csakugyan meg van a varrótű? , . . És nem görbült el, nem rozsdásodott meg?

A könyvtáros, a ki ezalatt szerencsésen megoldotta a Gyöngyhalász-affért, szintén beszaladt a zajongásra.

— És Ширак fennjár, semmi baja? — szólt kissé sápadtan az izgalomtól.

Az egész kaszinó körém gyülekezett; itt is, ott is hangosan kiáltották Hlupák nevét. Végre nagy nehezen szóhoz juthattam magam is.

— De hát kicsoda az a Hlupák?

Bámulva tekintgetnek rám, szinte bambán a csodálkozástól, hogy a Hlupák nevét nem ismerem. A köuyvtáros elővette a tárczáját s egy kivágott újság-darabot nyomott a kezembe:

— Ugyan ne tetesse magát, mintha nem olvasta volna . . .

— Az újságban egy Hlupák nevű szabó esete volt leirva, a kinek Cincinnatiban öt év előtt egy varrótű bujt munkaközben a jobb kezébe. A tűt nem tudták kivenni de a szabónak nem történt nagyobb baja. Tovább dolgozott, az egész katasztrófát elfeledte, mig egyszerre a múlt héten a talpából jött ki az ominózus varrótű. A dolgot az újdonságok között adtuk ki, valami volontör munkatárs vágta ki éjjel egy angol lapból. Szinte önkényteleniil került bele a lapba, senki sem törődött vele senki sem olvasta. Aznap éppen nagy izgalom volt a szerkesztőségben, mert egy hires politikus nyilatkozott egy munkatársunk előtt valami fontos aktuális kérdésben. Mindenki ezzel foglalkozott, mert ez a közlés, mint az újságírók mondani szokták nagy sláger volt.

Kissé zavartan szóltam hát:

— Hlupák, persze, persze . . . Tudom már a dolog nagyon érdekes . . . Azt hiszem Hlupáknak nincs baja és a varrótű is ép ... De mit szólnak urak lapunk szerdai interview-jához ?

Az orvos jóindulattal nézett rám:

— Melyiket tetszik érteni? szólt habozva.

Scanned by CamScanner