Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)
Szépirodalmi rész
50 Később tudtam meg, hogy a rivedercsi nem angolul, hanem olaszul van. Később tudtam meg azt is, hogy elvitte a setapálczámat a magáé helyett. Később tudtam meg azt is, hogy a magáét elfelejtette otthagyni az enyém helyett. Scanned by CamScanner . b) Hlupák varrótűje» nyáron vidéken jártam két napig. Már a kupéban is forró áramla- ^ tok csaptak az arczunkba a ringó buzavetések felöl s az utasok *■ egy része ingujjban kártyázott az egyik szakaszban. De otthon szinte tűrhetetlen volt a forróság. A boltok elé le voltak bocsátva a kopott vászonernyök, szín ehagyott kanavászingeb lógtak le a gyalogjárók szélére. Az utczákon alig járt ember, a kavéházakban spriccert ittak a délutáni kávé helyett. Egy sereg ember már könnyű kucsirkocsikban rándult ki a két ünnepnap délutánján a Balaton mellé, a városmenti kertek meg- népesedtek esténként. A gyógyszertári provizor pünkösd első napján (este hat óra húsz perczkor) kilenczet dobott a Gazdasági Egyesület kertjében, s a feltűnő esetet regényes változatokban mesélték este a vacsora után a sétatéren, A helyi újság szerkesztője, a banketten mondott felköszöntöjében ünnepiesen megígérte,, hogy lapja legközelebbi számában külön czikket szentel az epokális eseménynek. A czikket ezzel fogja végezni: Yederemo! Minthogy én spriccert nem iszom ebéd után (a pompás ebédet Vt egy szederfa alatt költöttük el) három óra tájban fölmentem a kaszinóba. A nagy terem tele volt, nyolcz-tiz asztalnál kártyáztak, a kibiczek egyik asztaltól a másikig futottak, a szerint, hogy hol mondták be a kontrát, vagy a rekontrát ? A könyvtáros egy csapat cseléddel vitatkozott, a kik * mindannyian az Aszkóros Gyöngyhalász Leánya czimü regényt akarták elvinni, holott ezt a kis remekművet csak egy példányban birtokolja a kaszinó. Az aszkóros gyöngyhalász leányáról egyáltalában csodálatos dolgokat mesélnek a helybeli irodalmi körökben. Az én megjelenésem bizonyos szenzácziót keltett a kaszinóban mert a fővárosi embert mindig kiváncsi szemekkel nézik. Fehér kalapomat kiváncsian tapogatták végig és a nyakkendőmre sanda pillantásokat vetettek. Egy fiatal ember, a ki még sohasem utazott vasúton, gúnyosan kérdezte: \ r
