Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
73 fővárossá alakult át, jóllehet azért fontosságát és tekintélyét még sokáig megőrizte. Az Anjouk fényes kora lovagi fényben ragyog e megyében is, mert ha a hadak útja el it vezette őket messzire, de a jog és igazság kiszolgáltatása vissza hozta őket körünkbe, s a királyi udvar nem egyszer időzött itt, s nem egyszer hangzottak a Vértesek rengetegei a királyi mulatók zajától . . . Zsigmond hosszú uralkodása a mily viharos volt e megyére is, mert a birtok viszonyok legizoláltabb helyzetét igazolják e korbeli okmányaink és szomorú képet nyújtanak azon jogtalan harczokról, melyeket egyes hatalmasok folytattak a gyengébbek ellen. De még Zsigmond pénzzavarának is áldozatává lett e megye némely része, mert Dinnyés és vidéke kir. birtokot Zollern Frigyes nürnbergi őrgrófnak, a mostani német császári ház ősének, Csókakőt a Rozgonyiaknak adta zálogba. A hosszú pártharczok után jött a Hunyadyak korszaka, midőn a fény és dicsőség ragyogott az ország felett, midőn az egész világ előtt tündökölt a magyarság, a harczmezején úgy, mint a tudomány és művészet terén. Mátyás a nagy, sokszor volt itt udvarával, a Vértesek rengetegei közt szivesen mulatott vadász-társaival, de országos gondok is nem egyszer hivták városunk falai közé. Hugy mily kegyelettel volt e megye és város iránt, mutatja az, hogy e megyében Csoór község határában fogadta fényes kisérettel menyasszonyát Beatrixot, s a megyén keresztül kisérte Budáig, érintve Fejérvár városát, hol a nagytemplomba vezette aráját, s ünnepségek tartattak. Mátyás halála után bekövetkezett szomorú idők viszontagságai, a paraszt-lázadás s egyéb belharczok e megyét is feldúlták. II. Lajos utolsó útja e megyén vezetett keresztül, midőn Mohács felé indult. Ekkor következett be azon idő, melynek emléke még most is borzalommal tölti el minden igaz magyar szivét. Mohácsnál a csata elveszett, a szerencsétlen király is ott lelte sirját, s utánna e megyére borzasztó pusztulás következett. A vad török had egész hosszába feldúlta a megyét egész Budáig, s dúló csapatai Fejérvárig is elkalandoztak. A községek lángba borultak, a ki nem menekült kardra hányatott, vagy iszonyú rabságra került. De ez még csak a kezdet volt, 1543-ban megjelennek Soliman hadai Fejérvár alatt és szept. 4-én elesik a város, s vele a megye másfélszázados török járom alá került. A községek nagy része elpusztul, régi lakossága részben elmenekül, részben elvész a török kegyetlenség alatt és csak csekély része marad itt és tűri a nyomást és zsarolást. A vármegye végleg megszűnik, mint hatóság feloszlik s másfélszázadig nem létezik mint ilyen, s a török hatalom által a Budai, Fejérvári, Simontornyai és Szegszárdi szandzsá6 Scanned by CamScanner
