Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)

Szépirodalmi rész

63

Hallgassátok meg, éjnek éjszakáján Szélcsendben amint zúg a rengeteg. Jegyezzétek fel hangját a pataknak, Mely önfeledten éjjel elcseveg. Alvó virágok rezgő ajakár öl Csókoljátok le álmuk halk szavát, Vigyázzátok meg, mit int le szemével A mindentlátó csillag-mir

iád; — S ezer lépcsős tornyáról a jelennek Behunyt szemekkel dőljetek a múltba: Mire lehulltok s féllélekzetek, E szétszórt hangok, tünde képzetek Már bűvösen mind egybeolvadának S telketek az ezer tavasz dalának Első szavát magától megtanulta.

As ünneplő Ssékesf^éryár.

Az öskoronázó város» is megünnepelte a nemzeti nagy jubileumot. Ami hiányzott a külső fényből és pompából, pótolta azt a belső melegség és a hazafias lelkesedés. A vidék ünnepe, igy a mi városunké is, méltó kifejezője volt annak a lelkesedésnek és örömnek, mely a nemzet lelkét most átaljárja.

Feledhetetlen nap marad május 10-ike, mert e napon az ország összes lakóinak hálaadó fohásza emelkedett az ég felé s milliók lelke épült azon a lélekemelő tudaton, hogy a sok viszály, s a sorsnak annyi csapása után, szép hazánk immár mégis ezer éve, hogy fennáll s virágzik.

E feledhetetlen ünnepélyességnek minden mozzanatát összegyűjtöttük s hogy e naptár olvasóinak arról részletesen beszámolhassunk.

Az ünnepségek május 10-én kezdődtek „Te Deum“-mal, utánna a megye és a város tartott együttes közgyűlést a megyeház nagytermében.

Azok a hazafias szónoklatok, melyek a megyeház falai közt elhangzottak, érdemesek valának a meghallgatásra.

Scanned by CamScanner