Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
64 Az ünnepségek többi pontjai, hála a kedvező időnek, szintén szépen sikerültek, s Székesfej érvár lakossága úgy a május 12-iki kivilágítással, mint a fáklyásmenetben való részvétellel megmutatta, hogy szerény eszközökkel is tud emlékezetes ünnepet tartani. A Te Deum. Május 10-én, vasárnap reggelre zeneszóra ébredtek városunk lakói Öt óra után két katonabanda és a tűzoltók zenekara végigvonult a városon, kisérve a dalárdák által. A menet csakhamar megszaporodott és hét órára rendkívül élénkké váltak az utczák. Meleg veröfény ragyogott az égről, a nemzetiszinü zászlók vígan lobogtak a házak ormain. Az ünnepi ruhába öltözött polgárság sürü csapatokban járta be az utczákat, s vonult az egyes templomokhoz. A székesegyház előtt levő térséget 9 óra tájban nagy tömeg szállta meg, mely kiváncsi szemekkel nézte a díszruhába öltözött városi és megyei urak felvonulását. Kivonult a honvédség egy százada is parádéba öltözötten. A székesegyház ritkán látott együtt oly fényes gyülekezetét, mint e délelőtt. Ott voltak a két törvényhatóság tagjai, az állami és városi hivatalok képviselői, az egyletek és társulatok küldöttjei, az egész városi intelligenczia, Láner honvédtábornokkal élén a tisztikar és nagyszámú hölgyközönség, megtöltvén zsúfolásig a templom minden zugát. Az ünnepély fényét nagyban emelték a diszmagyarba öltözött daliás alakok, kik közül különösen kitűnt br. Fiáth Miklós főispán, Hav- ranek József polgármester és Seidel Lajos főkapitány stb. Mise kezdetén a pontifikáló megyés püspök a Te Deumot into- nálta. Hálát adott az egek urának egy részt, hogy oly sok balszerencse, oly sok viszály után él még a nemzet e hazán, másrészt kegyelemért esedezett a nemzetek Istenének trónusánál e maroknyi nép számára az uj ezredév kezdetén. Valamint az ország színében az ezredéves ünnepélyek fénypontját a magyarok Nagyasszonya templomában bemutatott vérontás nélküli áldozat képezte, úgy az öskoronázó városban Szent István király templomában bemutatott uj szövetségi áldozatot vette bizonyára legkellemesebben a hazát ezer éven keresztül föntartó irgalmas Isten. A misén Seyler C.-nek nagy miséj ét adták elő, graduáléra betétül „Hol vagy István király“ régi magyar egyházi éneket, a mely méla biis hangjaival csak fokozta az ünneplő közönség áhítatát. Mise végén pedig Langer V. „Vallásos hymnuszát az ezredévre“. A hymnusz eléneklése után a püspök híveivel együtt egy Miatyánkot és Udvözlégyet imádko- eme fohász hoszáadásával: „Bold. Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Szent István király könyörögjetek érettünk.“
