Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)

Irodalmi rész

30 — károkkal, ha kincstári bérlőkkel, ha vállalkozókkal alkudozni kellett, elő­vették Wekerlét. Ha adóügyi javaslatot kellett előkészíteni, jövedéket szabályozni, ha enkvétben szakkérdés fölött a minisztérium nevében ta­nácskozni, vitatkozni s egyátalán a minisztériumot reprezentálni: küldték Wekerlét. A fiatal osztálytanácsos, ki nemsokára a minisztertanácsosi czimet is megkapta, nélkülözhetetlenné tudta tenni magát s világos átte­kintést nyert e tárcza egésze fölött s alapos tájékozást annak legkisebb részleteiről. A képviselőház pénzügyi bizottságában is sokszor megjelent a mi- ^ niszter oldalán. S fontos, bonyodalmas, nehéz kérdésekben nemcsak kitűnő szakerönek, de jeles előadónak is bizonyult, a mi nem csekély dolog ebben a bizottságban, a hol a képviselöháznak ann^i árgus-szemű, sokat köve­telő pénzügyi kapaczitása veszi kereszttűzbe. Wekerle megmutatta, hogy nem csak tud sokat, de meg is tudja mondani érthetően, a mit tud, érvel, czáfol és indokol, s ép úgy ura a kifejezés erejének, mint szaktár­gyainak. Mikor Szapáry a pénzügyminiszteri tárczáról leköszönt s azt Tisza Kálmán vette kezébe, — keresve sem találhatott maga mellé inkább való embert, mint a minő Wekerle volt. Tisza Kálmán, a mint tudjuk, sokkal inkáb volt nyilvános pályáján más irányban elfoglalva, semhogy külön stúdiumot szentelhetett volna a pénzügyi szakmának s kellő tájé­kozást szerezhetett volna annak bonyodalmas részleteiről. Emberre volt szüksége, a ki ez irányban teljesen beavatottnak, a pénzügyeket úgy* elméletébén, mint gyakorlati alkalmazásban kitünően ismerő szakerőnek bizonyult s kinek kezébe ö e tárcza vezetését úgy merje letenni, hogy azért a teljes felelősséget is magára vállalhassa úgy a saját lelkiisme­rete, mint a korona és az ország előtt. S megtalálta Wekerlében, és megtörtént az a nálunk példátlan eset, hogy nem a parlament vezéregyéniségei közül, hanem a hivatali irodá­ból vette államtitkárát s felruházta azt olyan ügykörrel, mely csak nem önállónak volt mondható. És uj törvényekkel szabályozták a fogyasztási adóknak egész rendszerét, előkészítették a regálék megváltását s bele­fogtak a konverziójába az államadósságok tetemes részének, hogy más egyebekről ne is emlékezzünk. És W ekerle feándor, a ki mindezek keresztülvitelében fötényezö volt, a parlamenti árénán is kitűnő szárnysegédnek bizonyult a miniszter oldalán. Mint kész és gyakorlott szónok, sőt mint erős vitatkozó mu­tatta be magát a törvényhozás tárgyalásainál. Hivatalnoki kondicziója tehát egyáltalán nem tette egyoldalúvá s szinte meglepő volt látni föl­lépésében azt a biztonságot, melyet már első parlamenti szereplése alkal­mával is tanúsított. Scanned by CamScanner

Next

/
Oldalképek
Tartalom