Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
30 — károkkal, ha kincstári bérlőkkel, ha vállalkozókkal alkudozni kellett, elővették Wekerlét. Ha adóügyi javaslatot kellett előkészíteni, jövedéket szabályozni, ha enkvétben szakkérdés fölött a minisztérium nevében tanácskozni, vitatkozni s egyátalán a minisztériumot reprezentálni: küldték Wekerlét. A fiatal osztálytanácsos, ki nemsokára a minisztertanácsosi czimet is megkapta, nélkülözhetetlenné tudta tenni magát s világos áttekintést nyert e tárcza egésze fölött s alapos tájékozást annak legkisebb részleteiről. A képviselőház pénzügyi bizottságában is sokszor megjelent a mi- ^ niszter oldalán. S fontos, bonyodalmas, nehéz kérdésekben nemcsak kitűnő szakerönek, de jeles előadónak is bizonyult, a mi nem csekély dolog ebben a bizottságban, a hol a képviselöháznak ann^i árgus-szemű, sokat követelő pénzügyi kapaczitása veszi kereszttűzbe. Wekerle megmutatta, hogy nem csak tud sokat, de meg is tudja mondani érthetően, a mit tud, érvel, czáfol és indokol, s ép úgy ura a kifejezés erejének, mint szaktárgyainak. Mikor Szapáry a pénzügyminiszteri tárczáról leköszönt s azt Tisza Kálmán vette kezébe, — keresve sem találhatott maga mellé inkább való embert, mint a minő Wekerle volt. Tisza Kálmán, a mint tudjuk, sokkal inkáb volt nyilvános pályáján más irányban elfoglalva, semhogy külön stúdiumot szentelhetett volna a pénzügyi szakmának s kellő tájékozást szerezhetett volna annak bonyodalmas részleteiről. Emberre volt szüksége, a ki ez irányban teljesen beavatottnak, a pénzügyeket úgy* elméletébén, mint gyakorlati alkalmazásban kitünően ismerő szakerőnek bizonyult s kinek kezébe ö e tárcza vezetését úgy merje letenni, hogy azért a teljes felelősséget is magára vállalhassa úgy a saját lelkiismerete, mint a korona és az ország előtt. S megtalálta Wekerlében, és megtörtént az a nálunk példátlan eset, hogy nem a parlament vezéregyéniségei közül, hanem a hivatali irodából vette államtitkárát s felruházta azt olyan ügykörrel, mely csak nem önállónak volt mondható. És uj törvényekkel szabályozták a fogyasztási adóknak egész rendszerét, előkészítették a regálék megváltását s belefogtak a konverziójába az államadósságok tetemes részének, hogy más egyebekről ne is emlékezzünk. És W ekerle feándor, a ki mindezek keresztülvitelében fötényezö volt, a parlamenti árénán is kitűnő szárnysegédnek bizonyult a miniszter oldalán. Mint kész és gyakorlott szónok, sőt mint erős vitatkozó mutatta be magát a törvényhozás tárgyalásainál. Hivatalnoki kondicziója tehát egyáltalán nem tette egyoldalúvá s szinte meglepő volt látni föllépésében azt a biztonságot, melyet már első parlamenti szereplése alkalmával is tanúsított. Scanned by CamScanner