Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
31 Az emlékező tehetsége is bámulatos. Mikor mint pénzügyminiszter előterjesztette a pénzügyi expozékat, elmondta könyv nélkül az egész Imdgetet, azt a tömérdek sok számot. Az alapos képzettség, a becsületes munka, az evidens kötelességérzet mindenkinek imponál s ezeknek ö nem egyszer adta tanujelét. Már akkor is, mikor nem a nyilvánosság előtt, hanem a büró szűk falai közt dolgozott. Pályáját nem emelkedési lajtorjának, nem dicsvágya kielégítésére szolgáló terrénumnak, hanem valódi oly hivatásnak tekintette, melyen hasznos szolgálatot tenni kell és lehet. A társas érintkezésben is szeretetre méltó modorú ember s nem vesztette el szeretetreméltóságát mint miniszter sem. • Ha pihenője van, örömest kirándul dánosi birtokára, melyet osztály- tanácsos korában szerzett. Mikor mint uj birtokos oda került, nem kereste a büszke gentry barátságát. Az egyik ur ki is jelentette, hogy: „Német annak a neve, német a veséje is.u Wekerle nem törődött sokat vele, hogy mit beszélnek róla, csendesen munkálkodott, s alig nehány száz holdnyi birtokából valóságos paradicsomot teremtett. Tehenészetet is rendezett be, lovai a legszebbek az egész vidéken. Passzióval gazdálkodik s gazdaságát maga intézi, egy ugynevezett „gazda“ segédkezése mellett. A mint csak szerét teheti, megtekinti dánosi birtokát s a pilisi pályaudvar ilyenkor tele van kérvényezőkkel, a kik mind Wekerlével akarnak találkozni. Mindegyik tart egy-egy kérvényt a kezében s mindenkinek van valami kérni valója a minisztertől. Csak nézte ezt sok idő óta az az öreg ur, de végre ő is beadta derekát. Mikor e nyáron látta, hogy Wekerle lovat tanít be fia számára, örvendve mondogatta: „Ejnye, ejnye, egész jó gentry lett ebből a Wekerléböl.“ Wekerle eddigi egész pályája bizonyítja, hogy a ki lelkiismeretességgel veszi hivatását, sikert is ér, hogy a ki állandót akar építeni, alólról építsen. Saját életpályája tanulságai lebegjenek a miniszterelnök előtt. „Egyetértés“ 1892. 313. sz. ______________ Wekerle Sándor, mint diák. A székesfehérvári főgimnázium történetében érdekes emlékezetű az 1863/64-dik tanév. Ebben a tanévben történt ott az, hogy e főgimnáziumban, mely a tanulók készültségére alkalmazott mérték és szigor tekintetében szinte íélelmes volt a diákok előtt, egy zalamegyei ügyvéd és birtokos fia a Scanned by CamScanner