Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
Lina: Pszt, Pszt. Ábel (dühvel): Már megint hall valamit? Lina (aggodalommal, liallgatózva): És ön nem hall semmit? Abel (növekedő dühvei): Nem. , .„..Lina: Valósáeos férfias léptek a folyosón. Az istenért ménékuljon, Ábel (elkeseredve): Egy tapodtat sem teszek, ha mindjárt a szentek imádkoznak is. Nem. Lina: Hallja! Az ajtó előtt, vé . . . Negyedik jelenet. (Lina, Ábel és Marcs a.) Marosa: (elfuladva belép; a száját kinyitja, de nem tud hangot adni.) Ábel (megragadja a Marosa karját és megrázza): Hebegjen már, vagy . . Lina (az asztalhoz támaszkodik): El vagyunk veszve! Marosa : Ké . . . ké . . . rém, itt . . . va . . . va . . . van a . . . Lina (Ábelhez ugrik): Hallja, itt van az uram. Hamar, hamar ki az ablakon! Ábel: A hóba? Soha! Lina: De itt találja. Abel (elkeseredve): Hát találjon. Én nem félek. Lina: De barátom, én miattam Gondolja meg, én miattam. Ábel: Nem asszonyom. A hóba nem ugróm. Lina (szétnéz): Hát ide . . , oda . . . ide az asztal alá. A teritö leér a földre és nem találja meg. (A kezét összekulcsolja.) Még ezt az egyek tegye meg, ha szeret. Ábel (nézi, méregeti az asztalt.) Marosa: Ké . . . rém . . . rém, itt van a. ..a. ..a. ..a... Lina: Az istenért, gyorsan. Ábel: (bemászik az asztal alá). Lina: (a székbe rogyik). Marosa: Kérem, itt van a pék és azt kérdezi, hogy tetszik-e venni friss süteményt. ? Ábel (kimászik az asztal alól. Dühvei Pinához): Hallotta? Lina: Hallottam. Marosa: Vegyek friss süteményt? Lina: Menjen a pokolba, maga ügyetlen. Marosa (duzzogva el). Lina: És most menjen ön is, mert ez a leány képes boszut állani! _ Most már nem fog vigyázni, most már egész szabadon meglephet a férjem. 8 — Й9 _ Scanned by CamScanner
