Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
Ábel: De édes . . . Lina: Hah! nem hall semmit!? Mintha a kapu nyílt volna. Menjen, menjen! Ábel: Jól van, asszonyom, megyek. Hanem . . . Lina: Hamar! hamar, mert itt találja. Kérem, esedezem. Abel (elsiet). Lina (szünet után): Milyen könnyű tisztességes asszonynak maradni annak, a ki gyáva. Murai Károly. v: ,Pesti Ilirlap“ 1893. jan. 22. 23. ________________ ' Kibékülve. i . . Nem gondolok reád haraggal. Nem bánt a veszteség. Ábrándjaim derült szelidek, Mint a gyermek mesék. Előttem a régmúlt kitárva, Öröm virul e szép határba, Arczon, rózsán harmat remeg S befényli a tájt szellemed. Elkárhozott szív vei bolyongtam Keresztül a hazát, Űzött nyomor, dicsvágy hevített, Tépett, húzott az ág. Szegény valék és ismeretlen, Egy akarat, mely tehetetlen, De tenni vágy, útnak ered: Ekkor találkozám veled. * . Én megszerettelek. S te engem? Bizony ma sem tudom. Én csak eljártam házatokhoz Szerelmesen, vakon. Szavad, nézésed, tiszta lelked, , | Tudtam, lesújthat és emelhet. Ne kérdje ! kit szerencse ért, Meddig lesz boldog és miért? Talán szerettél. Oh, ne mondd meg Halálomig, ha nem. E boldog év tündér-regéje, Ez emlék mindenem. Nem fáj, hogy a más nője lettél, De fájna, hogy sosem szerettél. Ne vedd el legszebb álmomat, ilyent a sors már úgy sem ad! — 90 — Scanned by CamScanner
