Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)
Irodalmi rész
63 __ Ne nevessen, Hajagos ur, mond a festő komolyan, mert tetszik látni, én önt mindig szerettem, és ép azért igen sajnálnám, ha ön is úgy járna, mint a többi házi urak. — Talán csak nem fojtott meg egyet sem? — kérdeni ijedten. — Oh nem, mond a festő, és bizonyára nem bántok senkit sem, de tetszik látni, Hajagos ur, az én végzetem mindig másokon boszulja meg magát. Meg tetszik engedni, ha azt kérdem: Jól érzi magát, Hajagos ur? — Hogy tetszik ezt gondolni? — kérdem én. — No, no, csak ép azt kérdem, mint tetszik az egészségének szolgálni? — Köszönöm szives kérdését, mondom, de egyelőre jól vagyok. — No hát akkor jól van, mond a festő, igy hát túl is élheti, ha ilyen erős a természete, de mint már mondám, igen, igen sajnálnám, ha ön is olyan hamar a sirba kerülne. — Látják uraim, a mint a mázoló a sirbakerülésről beszél, egyszerre libabörös lesz a hátam és megkérdem a festőt, hogy beszéljen világosabban, hadd tudjam legalább, hogy hányadán vagyok. — Nem, nem, Hajagos ur, mond a festő, jobb ha nem beszélünk többet erről és miután ön friss, egészséges, nem is lesz semmi baja és ép bőrrel menekül. Ez a beszéd annyira megzavart, hogy azt sem tudtam, hol áll a fejem. Kértem a festőt, hogy mondjon el mindent, mig végre engedett is. — Hát a dolog igy áll, kezdi elbeszélését, — tetszett-e már valaha a vampyrokról hallani, melyek kiszívják az emberek vérét, úgy, hogy azok belehalnak? — Oh igen, mondom én, hallottam már a bestiákról. — No hát, Hajagos ur, mondja a mázoló, az én természetemben is van abból a vérszomjas állatból valami; azaz, hogy én ki nem szivom a vérét senkinek, de miután mindenképen tudni akarja, hát elmondom. Tetszik látni, én vagy tizenkét évvel ezelőtt a Hajós-utczában laktam Kerekes szabónál. Ismerte kérem Kerekest? — Igen, mondom, Kerekest igen jól ismertem, mikor még élt; no, mi volt vele? — No hát, mond a festő, egyszer összevesztem vele, ő meg felmondta nekem a lakást. Kiköltöztem és látja Hajagos ur, nyolczad napra Kerekest megüti a guta— upsza —és oda volt! Onnan a Bérkocsi-utczába mentem lakni Faragóékhoz. Szép lakás volt, de Faragó uram haszontalan ember volt és mindig veszekedett a feleségemmel. Mi lett a dologból? Faragóra rájön a bolond óra és felmondja nekem a lakást. Kiköltöztem — és isten ucscse! nyolczad napra Faragó leesik egy kocsiról és kitöri a nyakát! T’án tetszik arra az esetre emlékezni, Hajagos ur . . . Scanned by CamScanner
