Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)
Irodalmi rész
54 Az állomásról beüzentek, hogy kérnek két hintót és négy hordárt targonczákkal. A két hintóval eléjük robogtam magam, a négy hordár helyett pedig befogattam négy ökröt egy hosszú szekerbe. Ez a bagázsia számára. Az előkelő rokonság nagy feltűnést keltett az állomáson. Útközben már újságolta nekem az onnan jövő öregbéres, hogy komédiások érkeztek a vasútra. Mi a fene! A mint a négy pejjel oda kanyarodtam az épület elé, a gyeplös hóka nagyot ágaskodik és félreszökik: a napernyőktől ijedt meg. Fruzsi nénié világossárga selyem volt, a Tatjánáé haragos piros s különböző szinü szalagok fityegtek alá mind a kettőről. A Fruzsi néni fején akkora kis kalap volt, mint a fél tenyeremnek a fele, a Tatjánáén pedig akkora, mint a két tenyerem tízszer véve. Aztán volt ezen a kalapon ■virág, cseresnye, meggy, szőlő; ez talán az egész virág- és gyümölcs- kiállítást magával hozta, hogy az anyja itt bírálja meg? Mind a két nő fehér ruhába volt öltözködve, szabad nyakkal; én istenem, hogy a Fruzsi néni a nagy lánya előtt nem szégyelli magát. Én jó magyarosan meg akartam ölelni őket, de Fruzsi néni a keztyüs kezét nyújtotta csókra, a mit én nem csókoltam meg; a kis ártatlan leányzó pedig kecsesen pukellit csap s a homlokát nyújtja. Ezen már csattantottam egyet, mert legalább nem volt rajta keztyü. No, de a fiukkal már parolázok «gyet. Hát az Aladár, a szentem, meghajtja magát s két ujját nyújtja, mint a püspök, az Iván pedig a kezemet felrántja az orromig s ott elkezd vele fűrészelni. Ezt valami favágó tóttól láthatta. Uramfia! A jobb kezén egy apróságokkal tele aggatott karperecz zörgött. A mi nem fért ide, az az óralánczán csüngött. Különben rövid pepita nadrágot, vászonból készült gombos félczipöt és rózsaszín harisnyát viselt. Nyaka keményen be volt ékelve a krágli közé s úgy tartotta a fejét, mint én néha napján, mikor belém üt a nyakmerevedés. No, az Aladár, az már sokkal egyszerűbb, komolyabb alak, csak a kabátja van ferdén gombolva: a jobb vállától le a bal csípőjéig. Valami szürke darócz ruha vau rajta, ebből készült a kabát, a nadrág... nini be van gyűrve a czipőbe ... az ám, a czipő is ilyen darócz ... meg a nyakkendő is. Csak nem egyenruha ez a minisztériumban? Vagy talán a szabadlábon levő vádlottak uniformisa ez? {Mert valami párbajügye van, ha jól tudom.) — Mi a csuda ez te, Aladár? — kérdém, oldalba bökve a szegény leendő rabot. — Ez kérem, Jäger-ruha. Én jegeriánus vagyok; tetőtől-talpig gyapjút viselek. — Mitől jó az? — Meghűlés ellen szolgál. Vannak ezen a vidéken jégeriánusok? — Oh, hogyne, nagyon sokan. Scanned by CamScanner
