Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)
Irodalmi rész
41 vannak, miket előbb okvetlen teljesíteni kell. Ki akarjuk mondani, hogy a parlamentáris kormánynak; felelős minisztériumnak életbeléptetése, fölfüggesztett közjogi törvényeink teljes visszaállítása oly feltételek, mik nélkül további egyezkedésekbe nem ereszkedhetünk. És kinek mondjuk meg mindezeket? Kétségkívül azon tettleg fennálló hatalomnak, mely alkotmányos önállásunkat megtámadta, midőn leglényegesebb alkotmányos * jogainkat a birodalmi tanácsra akarta átruházni. Annak, ki alaptörvényeinket felfüggesztette s függőben tartja; ki a felelős minisztériumot ismét fölállítani mindeddig elmulasztotta; annak, ki egyedül bír tettleg hatalommal az alkotmányosság mindezen postulatumait teljesíteni. Tudjuk, érezzük, hogy abnormis helyzetben vagyunk. A nemzet óhajt ezen abnormis helyzetből békés utón kivergődni, s ha mindezeket csak magunk között panaszoljuk el, de azzal, ki egyedül képes az abnormis helyzetet törvényessé átváltoztatni, még csak szóba sem állunk, s a békés orvoslásnak még csak megkezdhetését sem kísértjük meg, azt hiszem, nem cselekszünk a haza érdekében. Nem ismeretlen előttem némelyeknek azon ellenvetése, hogy miután ő Felsége V. Ferdinánd 1848. decz. 2-án csak az ausztriai császári koronáról mondott le s a levélben Magyarország külön megemlítve nincs, e lemondás Magyarországra ki nem terjedhetvén, ö Felsége Ferencz József a magyar trónra nézve még nem valóságos koronaörökös és igy az ország vele fölirat által közvetlen érintkezésbe nem teheti magát. Hogy érdekünkben volna helyzetünket újabb bonyodalmakkal nehezíteni, azt e téren egy időre könnyen tehetnénk, mert magyar közjogi szempontból a lemondás, formájában, csakugyan hiányos. De vizsgáljuk elfogultság nélkül: mi czélt, mi hasznot érünk el a honra nézve, ha e formahiány miatt előre határozottan lehetetlenné teszünk minden érintkezést a fonálló hatalommal? Senki, úgy hiszem, kételkedni nem fog azon, hogy ő Felsége V. Ferdinánd, midőn a császári koronáról lemondott, azzal együtt Magyarország koronájáról is le akart mondani. Kétségtelen az is, hogy ezen szándékát tettleg Magyarországra is végrehajtotta s nem gondolom, hogy valaki lehetőnek tartsa, miszerint V. Ferdinánd a magyar trónt ismét elfoglalja. A sanctio pragmatica tehát ö Fenségének Ferencz Károlynak s ennek lemondásával ö Felségének Ferencz Józsefnek nyitotta meg a magyar koronára nézve is az örökösödést. Ha mi azt jelentenénk ki, hogy V. Ferdinánd lemondása az említett formahiány miatt érvénytelen Magyarországra, de érvényes az örökös tartományokra, egyenes összeütközésbe jönnénk a santio pragmaticával, mely határozottan azt mondja: hogy az örökösödésnek megállapított, elsőszülöttségi rendje szerint mind Magyarországban, mind az örökös tartományokban ugyanazon egy fejedelnv ** 5 5 * Scanned by CamScanner
