Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)

Irodalmi rész

24 Hol és hogyan esett el Petőfi? Vajai Sándor foljegyaése Petőfi halaidról. Petőfit az 1846/7. évi erdélyi országgyűlés folyama alatt láttam először és ösmerkedtem meg vele Kolozsvárt. 1847-ben ugyanis, midőn Kolozsvárt volt az országgyűlés, egyik ülésen ő is megjelent a redoute- ban s a karzaton jobbkéz felől a három nyílás közűi a középsőben foglalt helyet, hol én, mint követi Írnok Belső-Szolnokmegyéből jegyzeteket tettem a követi tudósítás meg a Xapló részére. Petőfi fennállva szemlélte és hallgatta a gyűlés folyamát, összefont karokkal, ballábára nehezkedve s balkezének középső ujjával kis mozdulást tett, midőn egyik vagy másik országgyűlési tag kilétéről és nevéről halkan tudakozódott. Türel­metlenséget tanúsított; nem is ült le s a gyűlést végig sem várva korán eltávozott. Azt tapasztaltam, hogy az országgyűlési tagok közűi többek előtt tudva volt az ö jelenléte, mert a szokottnál gyakrabban és többen néztek fel a karzatra. 1848-ban a forradalmi idők engem is a fővárosba vezéreltek — ugyancsak a belsőszolnokmegyei követek mellett lévén követi-irnok minőségében. Itt több versen, sőt mondhatom, gyakran volt alkalmam Petőfivel együtt lenni. Ebédre is többször elhívott magához s rendesen azt szokta mondani a feleségének : „elhoztam enni a hegyi békát.“ Kérdeztem tőle, hogy miért nevez engem hegyi békának? Hát csak azért — felelte — mert hazádban azzal a kerek hasaddal mindig a hegyeket mászod. Ezen ösmeretség folytán 1850-ben Petőfinél is fölkerestem Kolozs­várt. Az ó-várban volt szállva, akkor a Horváth Dani, most a Rucska- féle ház második emeletén, az épület keleti részének szeglet-szobájában. Elég vidámnak találtam s vagy két ízben ott kaptam Helfi Ignácz jelenlegi országgyűlési képviselőt és Balázs Sándort is. Részletesen el­beszéltem neki Petőfi Sándor halálára vonatkozó és alább közlendő adataimat. Megilletődve hallgatta, de nem hitte s csakhamar újból visszanyerte vidám hangulatát. Igen jól tudom, hogy szorosan véve mindezek nem tartoznak a dologra, de följegyeztem őket azért, hogy kitűnjék, miszerint én Úgy Petőfit, mint nejét, Júliát személyesen jól ösmertem. ■■ Scanned by CamScanner

Next

/
Oldalképek
Tartalom