Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1941

A ciszterciek Fehérvárott. ... A felebaráti szeretet rajongói... életük és munkálkodásuk ígéretes magvetés: a szívnek, a szellemnek és a földnek a kultúrája... Felemelik a porba sújtottakat és az élet megtörtjeit, megszerettetik a testi és szellemi munkát, a tudomány és művészet hordozói, az egyszerűség és a lelki élet mesterei is ... A szerzetesek... »A vértanúk dicsőséges harcai után magasztaljuk a hitvallók érdemeit, mert ők is győztek és ők csak Krisztusért éltek ... És ime, Krisztus harcosainak táborai mindenütt feltűnnek; a dicsőség királya mindenütt felmagasztalja neveiket és hirdeti azon erős és nagyszámú harcosok dicsőségét, kiknek porai még a halálban is győztek az emberiség ellensége felett.« (Montalembert.) Ezek Szent Benedek fiai. A nagy törvényhozó Regulát ír, mely sok századon át ontja az üdvösség harmatát, világít és fényeskedik Európa égboltozatán, amely törvénye, ereje és élete lesz azoknak a békés légióknak, amelyek szintén elárasztják világrészünket, de ennek áldására. A keresztény élet, a keresztény kultúra, a keresztény munka Szent Benedek fiainak óriási érdeme. De a középkor derekán mintha ez a szerzetesi eszmény, annak ragyogása halványodni kezdett volna. Krisztus nem engedte. Amikor színtelenné kezdett válni, feléleszti a délfranciaországi clunyi bencés kolostor irányzatában a szerzetesség eredeti tisztaságát és akaratát, majd a régi nyomokon új rendeket állít az emberiség sebeinek gyógyítására és a kereszténység megdicsőítésére. * * * Az első keresztes hadjárat idején, 1098-ban Szent Róbert, molesmei bencés apát elindul néhány társával új otthont keresni. Választásuk a burgundjai hegységben fekvő Citeaux-ra (Cistercium) esett. Alig kapják meg az engedélyt a letelepedésre, rögtön munkába állanak. Kiirtják a rengeteg erdőséget, egyengetik a földet s egy-kettőre előttünk áll a fából összeszerkesztett monostor a jövevények befogadására. A felfrissült lélek örömét a szenvedések évei követik. Tizennégy esztendő. A második apát, Alberik megkapja a Ciszterci Rend pápai megerősítését ; Szent Benedek szabályait keményen állják; az anyagiak is a kolostor fenntartására biztosítva voltak. Tisztelet, nagyrabecsülés, bámulat veszik körül az egyszerű, Istent-dícsérő, munkás életet, de a vasszigorúságtól megborzadtak. Új tagok nem igen jelentkeztek. A rendet már-már a kihalás veszélye fenyegeti, de a harmadik apát, István még mindig bízik Isten akaratában és nem is csalatkozik. Az alapítás tizenötödik évében Szent Bernát, hogy megvalósítsa édesanyjának szép sejtelmeit, jövő hivatásáról szőtt gyönyörű ábrándjait, harmincnál is több társával bebocsátást kér a monostorba. István örömmel fogadja, keblére öleli őket és felveszi az újoncok közé. E gondviselésszerű eseménynek csakhamar híre futamodik és a rendet jobban szemügyre kezdik venni. — 7