Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1941

rögöt, amelyről akkor még nem tudták, hogy mi oly nehéz, fájó és idekötő titok benne ? S amikor először borult rájuk a magyar ég időállító merengése, öreges, keleti csendje, amelytől oly lassú és gyötrődő itt a gondolat mozdulása, ezt talán Szent Bernát szárnyalásával eget járó lelkük eleinte éppen úgy nem értette meg, amint idegen volt előttük a magyar erdők barbár zúgása, köztük bujdosó mithoszok pogányul sötétlő rejtelme. S vájjon mi történhetett a XIII. században nálunk már 28 férfi és 5 apáca monostor cisztercieinek lelkében, akikben a latin és frank vér nemes hevülete, történelmi verőfénye lángolt, akiknek ajkait Szent Bernát vizionárius ötvényü és misztikus édességíí szavai ízesítettek meg, akiknek meleg képzeletén ugyancsak Szent Bernát ragyogtatta fel a lovagi eszményt s akiknek múltba visszamerengő emlékezése franciaföldi chanson de geste-k hősiességét ringatta vissza magányos gyönyörűségül, amint itt, akár mint códexek csendes névtelenjei, akár mint a királyok kitüntetett bizalmasai először írták be a szépmívü latin betűk halhatatlanságába az eddig még ismeretlen, komortestű magyar szót, először pillantottak vele együtt szenvedő megértéssel a magyar lovagiasság férfias alázatú hallgatásába, és hősi küzdelmébe, a clairvauxi Máriaáhítat gyengédségétől kifinomult szívük először fogadta be és élte át a magyar Mária-tisztelet történelmi megrendüléseit és először hallottak Attiláról, keleti hitetlenek ellen harcoló hős magyarokról és Toldi Miklósról!? Megértettek mindent. S mindazzal, amit magukkal hoztak, meggazdagították és elmélyítették maguk körül az itt talált világot s egyek lettek ezzel a nekik mindent jelentő magyarsággal. Azóta sem szakadtak el többé tőle soha. Hozzátapadtak, magukhoz hasonlították az áldozat és munka minden időkig érvényes lelki honfoglalása és nemzetnevelése jogán. Hogy mit adtak neki, mi az, ami földben, ekében, kaszában, kövekben, fákban, mezőgazdaságban, betűben, gondolatban, szellemben, az élet egész módjában, a műveltség katolicitásában és európaiságában, a lét felfogása méltóságában itt, mint ciszterci szín, erő, vér, továbbsugárzó és ömlő láthatatlan fluidumaként él, hat, és mindig jelen van, azt csak részleteiben tudjuk. Vájjon egyáltalában hogyan történt ennek a misztikus, tehát adialektikus ciszterci szellemnek a racionális jellemű magyar lélekkel való végleges egybekelése, mik voltak egymásra ható fejlődésének fokai, a többi szerzetes rendek mellett avagy ezek ellenében, az még fel nem oldott titok. A tudomány a magyar szellemi élet összefüggő alaprétegeinek térképezésével még nem készült el s e válasszal mindmáig adósa a megszólalásra vágyó nyolcszáz ciszterci magyar esztendőnek. Valami többnek, nagyobbnak és egyetemesebbnek kell annak lennie, ami a magyar földön a ciszterci géniuszt jelentette, mint amennyit eddig tudunk róla. Bármennyire történelmi arányú és értékű is mindaz, amit ez a ciszterci mult a mezőgazdaság terén általában a föld spiritualizálása és a lelkipásztorkodás körül annyi áldással véghezvitt, ez nem meríthette ki szelleme képességeinek minőségét és kihatása terjedelmét. Ha egyelőre mindez talán csak megsóhajtott sejtelem is, de valahol a történelem rejtett mélységében élnie kell annak az egykor majd felvilágló bizonyosságnak, hogy az európai ciszterci lelkiségnek átfogóbb s magasabb irányú vonulata is elért hozzánk. Nehéz elképzelni, hogy a magyar cisztercieknek — főleg a XIII —XIV. században — akkora tekintélyük lett volna, hogy mint pápai békebírák, teljes jogú pápai meghatalmazottak, szenttéavatási megbízottak, jogvédők, követségben járók, vizitátorok, a szentföldre induló keresztes hadak kísérői, _ 4 _