Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1941

Azt a nemes magot, amit az Iskola hullatott növendékei lelkébe, az életbe kikerültek hálája, tisztelete, hűsége, ragaszkodása és szeretete hatalmas terebélyes, dúsan termő fává növelték. 1922-től, amikor is Gaál Gaszton, a nemzetgyűlés elnöke, Dr. Klebelsberg Kunó gr., vallás- és közoktatásügyi miniszter és Dr. Zichy János gr., ny. vallás- és közoktatásügyi miniszter akaratából megalakult a Ciszterci Diákszövetség, kezet, szivet összetéve szorosan, szervezetten öntudatosítják, amit kaptak és amit éreznek. A tanítványi hála és ragaszkodás, a testvéri szeretet, a nemzet erőkészletének tudatos gyarapítása és erősítése lett életműködésük homlokcsillaga. Mint tanítók. A gyermeki lélek kiképzése, a jellemfejlesztés nemes munkája mellett az iskolának feladata még a gyermek eszének a kiképzése, az értelemfejlesztés. A gyermeket derék, becsületes, vallásos emberré kinevelni fontos és elengedhetetlenül szükséges dolog, de ugyanakkor vele párhuzamosan értelmi tehetségét is munkálni kell, hogy az életpályájához szükséges ismereteket elsajátítsa, társadalmi érintkezésében a szellem fegyverével is tudjon hódítani, mint a vallásosságnak, becsületességnek képzett, éber őrszeme. A ciszterci tanárok ezen hivatásuk teljesítésében a különböző tanárrendszerek, középiskolai törvények által megállapított, miniszteri rendeletekben foglalt tantervi változásokat, a tananyagnak különböző beosztását szem előtt tartva, a célravezető módszerek alapján szövögették az ifjúság értelmi fonalát. Kezdték az 1806-i Nova Ratio hat osztályú osztályrendszerén, folytatták az Entwurf nyolc osztályú (1852—53.) szakoktatásán, átmentek a kísérletezések évein (1861—79.), alkalmazkodtak az 1879-i tantervhez, illetve az 1883-i törvényhez. Hosszabb, csendes, kevéssé bolygatott, épen azért mélyrehatóan eredményes munkálkodás után 1924-ben vállalták a reálgimnázium tagozatát, 1935-ben pedig az új iskolai törvény szerint gimnáziummá szervezkedtek. A sokféle változás erős próbára tette a ciszterciek tudását és nevelő értékét, de ők mindenkor a kellő színvonalon maradtak. Folyton előttük lebeg az első ciszterci igazgató örökérvényű buzdítása: »Gondoljátok meg, a világ szeme rajtunk függ, s kíváncsian néz a siker elé, melyet tanreformjainkban kitűztünk, ti rajtatok áll a haza figyelmét és bizalmát kinyerni.« A ciszterciek mindenre kiterjesztik gondoskodásukat. Az értelem kiművelését eszközlő iskolai munkát nem tartják elegendőnek. Fejleszteni kell a szépérzéket, nemesíteni a kedélyt, edzeni, ruganyossá tenni a testet! Ezért a rajzot már a kezdet kezdetén tanították, az éneket is; a zenét 1874-től, a rendszeres testgyakorlást 1852-től. — A buzgó és kitartó munka sikerét igazolják azok a kitüntetések, amelyekben a tanulók rajzait részesítették az ezredéves magyar, a londoni, hannoveri és drezdai nemzetközi kiállításokon. — Énekeseink a dicsőség útját járták, amikor a Magyar Jövő első két ifjúsági dalosversenyén megnyerték az első díjat, a harmadikon pedig mintadalárdává avatták énekkarunkat. A vonószene az iskolai ünnepélyek és a színi előadások hangulatát emelte, az 1915-ben teljes felszereléssel meginduló fúvózenekar negyedszázadon át a kedélyfelfrissülés mellett főleg a kivonulások és a külső ünnepségek díszét s melegségét szolgálta. — Gyönyörű eredményekkel dicsekedhetik a testnevelés — főleg a világháború után. Tanulóink lelkes és szakavatott vezetéssel — mostoha körülmények között is — magas színvonalra emelkedtek. Egyéni és csapatversenyeken nem egy esetben nyertek elsőséget, szereztek hírt és nevet intézetünknek. Kitűnő tornászokká, sportemberekké fejlődtek sokan, köztük Kaszap István is, 12 —