Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1935

Eszerint a tanári testület az igazgatón kívül tizenöt ciszt. r. oki. rendes, egy világi oki. h. rajz- s egy világi oki. testnevelési tanárból állott. Látogatások. Werner Adolf dr. Apáturunk, az intézet kegyura ápr. 29—30 és május 1-én látogatta meg iskolánkat és figyelte meg ősi ciszterci gimnáziumunk nevelő és oktató munkáját. Szívének kisugárzó melegével és szerető szavaival simította végig a feléje dobogó kis diák szíveket, ciszterci fiait pedig telitette új lendítő erővel szerzetes-tanári hivatásuk további odaadó áldozatos munkájára. Dr. Balassa Brúnó, a székesfehérvári tank. kir. főigazgatója, márc. 31-től ápr. 4-ig végezte hivatalos látogatását Kovács Géza dr., tanügyi tanácsos és Gerényi Jenő dr. s. fogalmazó kíséretében. Tanügyi programmját és megfigyeléseit ápr. 4-én megtartott értekezleten közölte a tanári testülettel. Magdics István prelátus május 11-12 és 13-án látogatta meg intézetünket, melynek már 20 éve püspöki biztosa. Már 20 esztendeje irányítja vallásos nevelésünket nagy tudásával, gazdag tapasztalataival, példaadó élétével és atyai jóságával. A jó Isten áldja meg érte! Vallás erkölcsi nevelés. Valláserkölcsi nevelő munkánk célja az volt, hogy tanulóink lelkében az istengyermeki eszményt öntudatossá és eleven valósággá tegyük s belőlük a hitből élő aktív katolikus fiúkat, ifjú apostolokat alakítsunk. Ezért élesztgettük és ápoltuk szívükben a kegyelmi életet, Isten gyermeki félelmét és szeretetét, a gyengéd lelkiismeretességet, az imádságos és áldozatos lelkületet s tettekben megnyilatkozó egyházias érzületet. Igyekeztünk életüket formáló meggyőződéssé érlelni bennük azt az igazságot, hogy katolikus hitük, minden képességük és minden percük az Isten ajándéka, amelyet Neki kamatoztatni s amelyért Neki felelősséggel tartoznak, és hogy minden vallásgyakorlatuk, minden munkájuk és minden önfegyelmezésük egy-egy építőköve keresztény jellemüknek, egyéni boldogságuknak és az Isten országának. A vasár- és ünnepnapi szentbeszédekben, de minden adott alkalommal is ráirányítottuk figyelmüket az istenes élet legtökéletesebb példaképére és forrására, az Úr Jézus Krisztusra s az Ő nyomában járó legnagyobb egyéniségekre, a Boldogságos Szűzre és az Egyház szentjeire. Kegyelmi életük folytonosságának fenntartása s a hűséges kötelességteljesítéshez, a kitartó önfegyelmezéshez, a buzgó és eredményes apostolkodáshoz szükséges természetfeletti erő biztosítása végett szorgalmaztuk a kegyelemeszközök használatát, elsősorban a szentgyónást és szent áldozást s erre nemcsak a kötelező öt alkalommal (a tanév elején, Szent Imre ünnepén, karácsony és húsvét előtt s Szent Alajos ünnepén), hanem mindenkor módot nyujtottunk nekik. Tanulóink egyötöde hetenként, kétharmada pedig legalább havonként áldozott, néhányan mindennap. A hónap első péntekén is szép számmal járultak a szent áldozáshoz. Főkép a serdülő korban lévőket állandó lelkivezető választására igyekeztünk rászoktatni. A bérmálás szentségét, alapos előkészítés után, 52-en vették fel. A tanévet Veni Sancte-val nyitottuk meg s Te Deum-mal fejeztük be. A tanítást mindig imádsággal kezdtük és végeztük; az ötödik óra után pedig az Úr-angyalát illetve a Regina coeli-t mondtuk el. Szeptember, október, május és június hónapokban hétköznapokon is szentmisén vettünk részt, de a hidegebb hónapokban is alkalmat adtunk tanulóinknak szentmisehallgatásra és szorgalmaztuk az előadás előtti szentséglátogatást. — 35