Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1933

- 14 — képzett melléknévvel fordítjuk. (Nagyfejű, nagylábú, a fenti példák sajtos leves, mártásos marha hus.) Pl. Berthe aux grands pieds, la femme aux yeux fermés, une fille á la robe blanche, les souliers á boutons, une charge á balle etc. V. ö. Ibes sunt aves cruribus rigidis, corneo proceroque rostro. A latin állapothatározónak felel meg a cselekvényt kisérő körülményt kifejező datif között, mellett jelentéssel. Pl. Le roi a fait son entrée dans la ville au son des cloches et au bruit du canon. V. ö. Oratores cuni severitate audiuntur, poetae cum voluptate. A mily szempontból? mire nézve? miszerint? kérdésre felelő tekintet vagy szemponthatározót, a latin abl. limitationis seu respectivust a francia datif-al fejezi ki. Pl. A la vérité les hommes rí ont pas le droit de toujours se plaindre. V. ö. Magnós homines virtute nietimur, non fortuna. A latin véghatározó esetei (a dativus obiectivus, commodi, incommodi ethicus és finalis) szintén megtalálhatók a franciában. Így a dativus obiectivus a latinban a tulajdonképeni részes határozót fejezi ki kinek a részére? kinek? minek? kérdésre felelve. Ilyen datif áll a franciában 1) minden tárgyas ige mellett. Pl. Le pere donne des livres á son fils. = Páter filio suo libros donat. 2) Részeshatározó dativus áll a magyartól eltérőleg a latinnal legtöbbször megegyezőleg a következő igék mellett: demander = supplicare insulterv. ö. maledicere, obtrectare, aider v. ö.patrocinari,/7m«űfif^/'=pers uadere,renoncer — negare, se fier — fidere, confidere, en vouloir == irasci etc. Pl. Pourquoien voulez-vous á cet homme. V. ö. Maledicas vivo parce sepulto 3) A latinban az ad, ante, con, in, inter, ob, post, prae, sub, super viszonyszókkal összetett igék mellett átvitt értelmű véghatározó dativus áll. E viszonyszók maradványait találjuk e datif-el álló igékben: accoutumer, £ accoutumer, assister, présider, prétendre, suppléer, commander, imposer, enseigner etc. Pl. II faut accoutumer les enfants a íobéissance. V. ö. Parva saepe magnis conferuntur. 4) Részes határozó datif-et találunk a latinnal megegyezően, olyan melléknevek vagy ezekből származó határozószók mellett, amelyek jó vagy rossz, hasznos, ártalmas, alkalmas, alkalmatlan, hasonló, egyenlő, közeli, ismeretes stb. jelentésűek. Ilyenek: bon, mauvais, endurci, inexorable, sévére, sourdM. ö. amicus, inimicus, malevolus: apte = aptus; conforme, contraire, identique, équivalent paralléle, propre, disposé V. ö. similis, dissimilis, par impar, etc. És még ilyenek után: lent, le premier, ledernier, leseul, antérieur, posterieur, superieur, inférieur. Pl. Toute vérité rí est pas bonne á dire. V. ö. Mors sotnno similis. A latin dativus commodi esetének vehetjük a következő példákat: On a fait droit á ma requéte. A latin dativus ethicusnak felel meg a francia datif étique, a cselekvés iránt érdeklődő személyt jelölő személynévmás dativusa. Pl. Prends ton pic et me romps ce caillou qui te nuit. V. ö. Quid tibi vis? A latinban is előfordul a dativus possessivus a genitivus possessivus helyett, a franciában is megvan a datif possessif, különösen appartenir, étre avoir igékkel kapcsolatban. Pl. Elle est coiffée comme la mule á Robespierre. C'est á moi, á vous. V. ö. Unde illis odia, mox Othoni exitium. (Tacit. Ann. VI. 47.) A véghatározó dativus a latin dativus finalis kifejezi a rendeltetést, célt mire? miül? kérdésre felelve a magyarban ra, re. ul, ül ragos cél és eredmény határozó felel meg neki. Ez a véghatározó datif meg van a franciában is. A latinban ilyen dativus áll esse, (valamire lenni, válni) dare, habere