Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1931
— 12 A Newton törvényekkel kapcsolatban felemlíthetjük, liogy e törvényeket sokszor támadták illetékesek és illetéktelenek, de e törvények mégis máig megdönthetetleneknek bizonyultak. A quantummechanika ugyan ha véglegesen kialakul bizonyára maradandóan fogja ismereteinket elmélyíteni, de Planck szerint is a mechanikába való bevezetésnél mindig szükség lesz először a Newtoni erődefinitioból kiindulni, ha azután később precízebbel is helyettesítjük. 1) Egyébként megfontolandók nem a quantummechanikára vonatkoztatva — a Nobel díjas J. Stark szavai: »A fizika történetében az 1890-tói 1915-ig terjedő időt majd egyszer, nagyobb távolságból nézve mint számos nagy felfedezés időszakát fogják jellemezni, míg a rákövetkező időt napjainkig mint a gyorsan felburjánzó és époly gyorsan el is tűnő dogmatikus elméletek idejét.«-) 3) Az erő fogalma is — sajnos — sok szerzőnél nem egyértelmű. Nem helyeselhető a tehetetlenségi erő elnevezés, h a ezen magát a tehetetlenséget értik. A Newton törvények szellemének megfelelően erő a testeknek az a tulajdonsága, melynél fogva más testek mozgásállapotát (sebességét) megváltoztatni törekszenek, a tehetetlenség pedig a testeknek az a tulajdonsága, melynél fogva saját mozgásállapotukat (sebességüket) megtartani igyekeznek. Azonban valamely test tehetetlenségénél fogva fejthet ki erőt más testre. Ezt az erőt ha tetszik - nevezhetjük épen tehetetlenségi erőnek, bár ez az elnevezés sok zavart okozhat. A munka és energia könnyebb tárgyaihatása kedvéért célszerű az erőknek bizonyos csoportosítása és elnevezése. a) Helyettesítsük az anyagi pontra ható összes erőket 3 erővel. Ezek közül az elsőnek iránya egyezzék meg a mozgás (pillanatnyi sebesség) irányával, a másodiké legyen ellentétes, a harmadiké pedig a mozgás irányára merőleges (a pillanatnyi sebesség irányától -f vagy — 90°-kal eltérő). Az első erőt mozgató erőnek: fm (pontosabban: a sebességgel egyező irányú erőnek), a másodikat ellenálló erőnek: fr (pontosabban: a sebességgel ellentétes irányú erőnek), a harmadikat irányeltérítő vagy normalis-menti erőnek: fn nevezzük. Az f m és fr eredője a tangentialis erő (gyorsító erő). Ha |fm| = |fr|, akkor ez erők egymás hatását lekötik, az anyagi pont sebessége konstans nagyságú; ez esetben az fm erőt ellenállást legyőző (tulajdonkép csak egyensúlyozó) erőnek hívják: ez az erő teszi lehetővé, hogy az anyagi pont épen meglevő sebességének nagysága konstans értékben megmaradjon. Mindezek vonatkoznak a merev test ugyanazon pontjára ható erőkre is. b) Nem-merev testeknél a részecskéknek egymáshoz képesti helyzete is megváltozhat..Főleg a rugalmas testek szerepe fontos. A — maga egészében nem szabad rugalmas test valamely pontjára ható külső erő a deformáló erő, az ellene ható — a deformatioval arányos belső erő a rugalmassági erő. Ha a külső erő és a rugalmassági erő egyenlő nagyok és a test pontjai közül épen egyiknek sincs (egymáshoz viszonyított) sebessége, akkor a meglevő deformatio állandó állapotban marad: ily esetben a külső erőt és a rugalmassági erőt deformatiot fenntartó erőknek mondjuk. 1) Idézi K. F. Miilier: Der Unterricht in Physik, 1928. p. 24. 2) Idézi Dr. Wodetzky J. a Stella VI. évf. (1931.) 109-110. oldalán.
